Színarany

Borzák Tibor: Színarany - Beszélgetések a Nemzet Színészeivel (Editorial Kft., Budapest, 2006.) című pazar kiállítású kötetében ők, tizenheten - Törőcsik Mari, Garas Dezső, Sinkovits Imre, Avar István, Berek Kati, Raksányi Gellért, Máthé Erzsi, Darvas Iván, Psota Irén, Zenthe Ferenc, Kállai Ferenc, Lukács Margit, Agárdy Gábor, Komlós Juci, Szabó Gyula, Király Levente, Bessenyei Ferenc -, a Nemzet Színészei nyílnak meg.

KultúraBudai Horváth József2006. 12. 22. péntek2006. 12. 22.
Színarany

Ők, tizenheten: velük készített interjút Borzák Tibor, s e beszélgetések, íme, végre könyv alakban is napvilágot láttak. Benne ki-ki többet árul el magáról, vagy netán szűkmarkúbban méri a szavakat; ki-ki barátságosabb vagy inkább visszafogottabb, de egy-egy hosszú és érdemes pálya afféle summázataként mindannyian meglehetősen közel engedik magukhoz a kérdezőt - s vele párban az olvasót.
Végre, írom, mert ez az első alkalom, hogy egyazon képes album szereplőiként üdvözölhetjük színjátszásunk ily kiválóságait. A színpad hatalmasai ők, kik ma már viszonylagos visszahúzódottságban élnek, ritkábban lépnek a világot jelentő deszkákra, s oly sok mindent elmeséltek már az évek során.
De nem mindent. Még annyi sokfélét nem. Ezekre kérdez rá Borzák Tibor, ezeket a momentumokat kutatja-bogozza, amikből még inkább kikerekedik a pályakép - mely immár kitörölhetetlenül él bennünk: színházba járókban, mozit és tévét meg a pódiumok világát szeretőkben, rádiót-lemezeket hallgatókban, portrékönyveket olvasókban.
A megszólaltatott művészek által válogatott képanyag felidézi művészetük néhány emlékezetes pillanatát, s fel-feltűnnek rajta a kiváló pályatársak is.

Jordán Tamás,
a Nemzeti Színház igazgatója a következő ajánló sorokkal bocsátotta útjára a kötetet:
"Különleges megtiszteltetés ajánlást írni ehhez, a szakmánk számára oly fontossággal bíró, hiányt pótló albumhoz. Az interjúk pontos képet adnak a Nemzet Színészeiről, akik érezhetően nyitottan, örömmel beszélnek magukról. Kedvcsinálónak idézek minden művésztől egy gondolatot."

Törőcsik Mari: - Alapvetően hívő ember vagyok, istenhívő is egyébként... Mindig is tudtam, és egyre inkább tudom, hogy puszta létezésünk öröm.




Garas Dezső: - A színész azt akarja: vigye el a rendező, az igazgató egy szerelmi légyottra, vagyis kapjon egy szerepet, mert különben nem tud érvényesülni.




Sinkovits Imre: - Ha a történelem egy nemzet emlékezete, akkor a kultúrája az öröksége.




Avar István: - Soha életemben nem tudtam sokáig haragudni másokra, mindig távol állt tőlem a gyűlölködés, amint a bosszúállás is.




Berek Kati: - Amikor nem játszottam a színházban, jártam a vidéket... Például tanyasi iskolákba, ahová petróleumlámpákkal a kezükben jöttek az emberek.




Raksányi Gellért:
- A halált rendkívül demokratikus intézménynek tartom, és végtelenül szórakoztat, hogy a pökhendiek is meghalnak.




Máthé Erzsi:
- Nemcsak a színét, hanem a fonákját is kerestem a dolgoknak. A humorom pedig segített átvészelni a legnehezebb helyzeteket is.




Darvas Iván:
- Legszívesebben a Vígszínházban, Várkonyi Zoltán vezetése alatt eltöltött éveimre emlékszem vissza. Úgy gondolom, az volt számomra a csúcs.




Psota Irén:
- Imádom az ünnepeket. Volt olyan nap, hogy bementem egy virágüzletbe, és azt mondtam: "Kérek egy szál ünnepet."




Zenthe Ferenc: -
Az Úr azért alkotott meg, mert szeret, mert feladatot szánt nekem, és segít a hivatásomat teljesíteni.




Kállai Ferenc:
- Ha előadás végén megkérdezi az Isten, "Megérte, nem?", akkor érdemes volt izgulni.




Lukács Margit:
- A legnehezebb időkben voltam színésznő. Háborúban, háború után, forradalomban, forradalom után.




Agárdy Gábor:
- Valljuk már be végre őszintén: mi, színészek nem a közönségnek, hanem saját magunknak játszunk.




Komlós Juci:
- Ha kérdezik, mit csinálok mostanság, azt válaszolom. "Aratok, szeretetet." A munkám, a lelkem, az életem gyümölcsét.




Szabó Gyula:
- Egy szörnyű autóbalesetemnél, ahogy véres fejjel kászálódtam ki a roncsokból, a közelemben valaki felkiáltott: "De hisz ez a Buga Jakab!"




Király Levente:
- Az egész város büszke arra, hogy innen is kikerült egy Nemzet Színésze. Szeged nélkül ez a megtisztelő cím elkerült volna.




Bessenyei Ferenc:
- Gyönyörű életem volt. Azt csinálhattam, amiben hittem, még ha néha ellenkezni is kellett.




A könyvet jó szívvel ajánlja az Olvasó figyelmébe:

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek