Élet, halál eladó

- Tasnádi István, az író a színlapon meglepő módon bevallja, hogy a darab ötletét Nyikolaj Erdmantól lopta...
- Ez persze ironikus mondat. Egyébként én vagyok a felbujtó. Azért idézőjeles Tasnádi állítása, mert a drámairodalomban háromezer év óta természetes a témák újrafeldolgozása. A világirodalomban vándortémák élnek, újra és újra felbukkannak különböző formákban. Mindenki onnan merít, ahonnan kedve tartja. Shakespeare darabjai közül is csak egy-kettő eredeti történet, a többit ő is "szerezte" valahonnan. Természetesen vannak eredeti témák is, így például Nyikolaj Erdman a XX. század húszas éveinek végén Oroszországban, illetve a Szovjetunióban egy új, frappáns komédiaötlettel rukkolt elő. Ez annyira tetszett nekem, hogy megkértem Tasnádi Istvánt, írjon az Örkény István Színház számára egy darabot az Az öngyilkos című színmű ötletéből, de a mai magyar viszonyokra vonatkoztatva.
- A mában is érdekes lehet egy nyolcvan évvel ezelőtti téma?
- A téma igen. Hiúság, önzés, pénzéhség minden korban létezik. És a konfliktusok megoldási modelljei is hasonlóak.
- A főhős egy mai munkanélküli. Keservében azzal próbálja "megmenteni az életét", hogy eladja a halálát?
- Valójában csak hiszik róla, hogy erre készül, és ezt igyekeznek kihasználni.
- Kinek lehet érdeke, hogy egy másik ember halálából üzletet csináljon?
- Sokaknak. Például a médiának. A szülőszobától kezdve a börtöncellán át az ember legintimebb vagy legszánalmasabb helyzeteibe is betolakszik. Minél szemérmetlenebb egy történés, annál több kamera van jelen. Már annál, aki hagyja. Csak egy lépés, hogy valakinek a halálát is megvegyék; persze nemcsak a média, sokan mások is.
- Milyen mélyre kell eljutnia az embernek, hogy engedje, elfogadja ezt?
- Mélyre? Nem is tudom. Pár éve lehetetlennek hittük, hogy valakinek a terhessége, műtétei, szexusa, mit tudom én, mije, üzlet legyen. Ma ez nem is ügy. Azt is tudjuk, hogy a világban vannak, akik arra kényszerülnek, hogy a páros szerveik egyikét eladják. Ha megnézik az előadást, kiderül, hogy a mi hősünk meddig jutott.
- Ez tulajdonképpen egy keserves, valóságos mai helyzet. Hogyan lesz belőle röhögtető komédia?
- Ez a darab lényege: a szellemes szöveg. Különösen izgalmas, hogy ez a jelenből a jelenhez szóló darab, némi "perverzitással", versben íródott... Verselése a régi, klasszikus komédiákéra hasonlít, elsősorban a Moliere-szövegekére. Ezért nálunk a díszlet sem olyan, amilyennek a darab egyébként előírja: nem vidéki, sáros udvar, közepén kiszuperált Wartburggal vagy Zsigulival. Barokk ruhákban és környezetben, barokk zenével kísérve játszunk, így a néző folyamatosan súrlódást érez a darab témája és az előadás stílusa között. Akárcsak a szövegben. Ebből jótékony szikrák pattanhatnak. Tudjuk, lehet régi darabot játszani modern köntösben. S lehet-e egy mai darabot régi köntösben előadni?