Iránytű

Tánc
Magyarország Amerikából nézve csak egy pötty. Sőt - el kell hinnünk - az Egyesült Államokban még mindig sokan összetévesztik Budapestet Bukaresttel. A napokban induló és április 14-éig tartó turnéján a Magyar Állami Népi Együttes ezen próbál változtatni. A szerényen is az ezredforduló legnagyobb magyar kulturális vállalkozásának nevezhető vendégszereplésen táncosaink amerikai és kanadai nagyvárosokban, New Yorktól Torontóig 68 alkalommal lépnek fel - várhatóan 120-130 ezer néző előtt. Magyar Concerto című, Bartók Béla emlékének tisztelgő előadásukon nem archívum mélyéről előkapart, régi gyűjtéseket mutatnak be, hanem korszerű, táncszínházi látványközegbe ágyazott produkcióval bizonyítják: a folklór a modern korban is lehet élő, kortárs művészet. Ismerve a MÁNE művészeit, nincs kétségünk: az Újvilágban most végre megjegyzik, merre található Magyarország.

Könyv
A világ legnagyobb és legismertebb festőiről készített átfogó képzőművészeti sorozatot egy angol-amerikai kiadó, melynek egyes darabjai magyar nyelven is egymás után megjelennek - elérhető áron. Legutóbb a Rembrandt és a Toulouse-Lautrec munkásságát és képeit bemutató albumok kerültek forgalomba. Őszintén szólva túl sok újat nem tudhatunk meg ezekből a tanulmányokból, lassan olyan alkotások sem maradnak publikálatlanul, melyeket nem láthattunk eleddig. Az itt ajánlott kötetek műveiken keresztül hozzák közelebb hozzánk a festőóriásokat, időrendiséget tartva haladunk egyre előbbre megismerésükben, közben a képek elemzésére is sor kerül, témájuk és technikájuk pedig a művészek életútjának állomásait is igazolják, illetve az adott kor jellemzői sem maradnak feltáratlanul. A Híres festők című széria képes összeállításai jó szinten megírt ismeretterjesztő munkák, melyeknek, érthetetlen módon, nincs szerzőjük, csak fordítójuk és szerkesztőjük. Ha a nyelvtanuláshoz hasonlítanám, azt mondanám, a középhaladókat célozzák meg vele. (Ventus Libro Kiadó)

Mi az, hogy egy politikus szenvedélyes szerelmi regényt ír? Nem fél, hogy őszinte kitárulkozása miatt rajta köszörülik a nyelvüket a kritikusok, az olvasók meg csámcsognak a sikamlós részleteken? Elsőként ezek a kérdések villantak az agyamba, amikor magától a szerzőtől, Lévai Katalintól hallottam készülő könyvéről. S a végeredményt, a Párnakönyv és más mesék című kötetet kezemben tartva, illetve végigolvasva még mindig nem tudom a válaszát: kellett-e ez neki, s ez kellett-e neki? Ő maga szükségét érezte annak, hogy a belőle "kiszakadt" történetet irodalmi köntösbe öltöztesse. Életének (eddigi) legnagyobb szerelmes időszakáról úgy olvashatunk, hogy közben feltárul előttünk a nyolcvanas évek szamizdatos értelmiségi közege, egy erdélyi barátság révén pedig a határon túli magyarság akkori hétköznapjaiba is betekinthetünk. Lévai a valóságot keveri a fikcióval, stílusa néhol egészen könnyed. Ám attól tartok, a párna alá szánt kisregényével még nem vált szépíróvá a szociológusból és miniszterből lett uniós képviselőnk, nem kapkodnak utána két kézzel irodalmunk jelesei, hogy maguk közé fogadják. Meglehet, ő nem is efféle babérokra vágyik. (Alexandra)

Film
Nagyon vártam már Mel Gibson új filmjét, hiszen a maja birodalomban játszódó történetek eddig nagy ívben elkerülték a mozikat. Igazi csemegét reméltem, történelmi hűséggel, eredeti helyszínnel, ahol a javarészt maja szereplők ősi maja nyelven szólalnak meg. Az Apocalypto cím alapján egy kicsit féltem tőle, mert benne van a világvége-hangulat, de ez természetes is a maja birodalom bukásának idején. El voltam készülve a brutális, naturalista jelenetekre is, mert láttam a rendező előző munkáját, a Passiót. Ennek ellenére hideg zuhanyként hatott rám a látvány, aminek fő oka, hogy nem szoktam hozzá az idegborzoló, szadista horrorhoz. A film cselekménye ugyanis egy feszes tempójú üldözésből áll, hasonló egy véres rémálomhoz, amiből megváltás felébredni. Néhányan ezt meg is teszik, elhagyják a mozit, főleg amikor kisgyerekek és terhes nők is veszélybe kerülnek. Nem érdekli őket, hogy egy profi munkát hagynak ott, amelynek csak egy baja van: kizárólag erős idegzetűeknek készült. (Budapest Film)

Kiállítás
Öt világhírű magyar fotóművész alkotói pályáját fonja egybe a budapesti Ernst Múzeumban látható (M)érték című kiállítás. A két világháború közti időszak meghatározó fényképészei között több magyar is jelentős szerepet játszott az egyetemes fotográfia történetében. A Halász Gyula néven született, Brassa%u010Fként közismert művész mellett André Kertész, Robert Capa, Moholy-Nagy László, Munkácsi Márton munkásságában az is közös, hogy hazájukat elhagyva, emigránsként érték el sikereiket. A Magyar Fotográfiai Múzeum anyagából bemutatott, 250 fekete-fehér felvételt felvonultató tárlat érdekessége: a más-más életutat bejárt, nagyon másképpen alkotó, mégis sok szállal egymáshoz kapcsolódó öt fényképész pályáját képeikkel reprezentálva úgy állították össze a bemutatót, hogy az időben, térben összekapcsolható műveiket, a velük megtörtént eseményeket kronologikus rendben, mégis tematikailag elkülönítve láthatjuk.