Keréknyomok a Marson

Különösen úgy, hogy a jövőben "összedolgozik" a bolygó felszínén már negyedik esztendeje kutakodó két marsjáró robottal (roverrel), amelyek a felszínről sugároznak felvételeket a földi központba. A felszíni és a bolygó fölött 280-300 kilométeres magasságból készített felvételek összevetése pedig kivételes lehetőséggel kecsegteti a kutatókat: több négyzetkilométeres marsi területek geomorfológiai (a felszínt jellemző formák keletkezésére, fejlődésére vonatkozó) és geológiai (a marsi kéreg összetételét adó) jellemzőit lehet így meghatározni.
Az MRO keringőegység abban a legnagyobb, hogy, minden korábbi szondával ellentétben, egészen nagy, harminc centiméteres felbontású képek készítésére is alkalmas. Így sikerült lefotóznia a bolygó kietlen vidékein immár negyedik éve bandukoló egyik marsjárót, sőt egyes felvételein a rover keréknyomai is kivehetők. Egyébként a két, egyenként asztalnagyságú és hat keréken gördülő robotgeológus (a Spirit és az Opportunity) most "töltekezett föl" azzal az új programmal, amelyet a földi irányítás juttatott az informatikai rendszerükbe. Az új program (szoftver) a gondolkodó űreszköz nevet viseli, nem véletlenül; készítőik ezzel jobb alkalmazkodásra teszik képessé a marsjárókat, ami a munkájuk hatékonyságát növeli. Márpedig a 2004 eleje óta üzemelő két robotgeológus eddig is sokszorosan többet teljesített, mint amit készítői elvártak tőlük. Az Opportunity például eddig mintegy tíz kilométert tett meg a Mars felszínén, miközben 80 700 felvételt küldött a földi központba. De a jobb első kerekének hibája miatt már két éve "sántító" Spirit is "lefutotta" a maga hét kilométerét, s közben 88 500 képet sugárzott haza.
Azonban a Mars körül keringő MRO űrszonda a kér roveren kívül más idegen tárgyakat is fölfedezett. Mégpedig az 1997 nyarán a Marsra juttatott szonda és a vele együtt érkező, cipősdoboznyi méretű marsjáró maradványait. A 285 kilométer magasságból küldött felvételeken jól kivehető a mintegy tíz évvel ezelőtti marsi leszállás helye az ott porosodó, a landolás során használt, keringőegységről levált segédeszközökkel (hővédő pajzsokkal, az ejtőernyő maradványaival).
Noha már eddig is sok meghökkentő eredmény született, az MRO "nagy dobásai" még csak ezután következnek. Például azáltal, hogy nemrég üzembe helyezték a szonda felszín alá "látó" radarját, új és meglepő fölfedezések egész sora várható a marsi kéreg mélységi összetételére vonatkozóan. A radarfelvételek egyik első meglepetése már meg is érkezett: az északi pólust környező dűnevidék föltérképezésekor kiderült, hogy ott gipsz előfordulása figyelhető meg. Ami azért fontos, mert ennek a színtelen, puha, jól hasadó ásványnak a marsi jelenléte (egykori) víz létezéséről árulkodik.

Az első képek a Jupiterről
Éppen egy éve, január 19-én indult csillagközi túrára az amerikai űrügynökség (NASA) New Horizonts nevű űrszondája. Az űreszköz az eddigi legnagyobb, óránkénti több mint ötvennyolcezer kilométeres sebességgel startolt, így tehetett meg egy esztendő alatt százmillió kilométert, s juthatott a Jupiter közelébe. Egy héttel ezelőtt érkeztek meg az első felvételek a földi központba, amelyek még elég távoliak ugyan, de a kutatók szerint "így is csodálatosak". A szonda tovább közelíti az égitestet, míg végül a mostani helyzeténél ötvenszer közelebb kerül hozzá. A New Horizonts végső célja ugyan a kijutás a csillagközi térbe, "mellékesen" azonban (nyolc év múlva) megközelíti majd a Plútót, és kirándulást tesz a kisbolygóövezetben, az úgynevezett Kuiper-övben is.