Legyőzhetetlen katona

A védőmellény természetesen golyóálló lesz; különleges csillapítófolyadékkal töltik meg, amelyben lefékeződik, "elfárad" a golyó. A katona olyan vázszerkezetet (robotvázat) visel, amelyet magára öltve kétszer annyi teher cipelésére lesz képes, mint a maga erejéből. A harci ruhákat érzékelőkkel szerelik föl, amelyek folyamatosan mérik a katona légzését és szívverését. Sérülés estén az öltözettel összekapcsolt számítógép azonnal jelzéseket ad a sebesültellátóknak, megadva a sérült pontos helyét. Ha pedig a katonát belső vérzéssel járó sérülés éri, és a tűzvonalban nincs mód azt elállítani, segít az úgynevezett ultrahangos takaró. A sérültre terítve, mint valami varázsköpeny, beméri a sérülést, majd erős ultrahangsugarat ráirányítva elállítja a vérzést.
Ami harci eszköz eddig csak a fantázia birodalmában létezett, öt-tíz év múlva megvalósulhat. Mint például a kanyarlövő puska, amellyel úgy lehet belőni egy utcába, hogy a katona a sarok fedezékében marad. Vagy a falon átlátó készülék,  amely különleges radarjelek kibocsátásával teszi láthatóvá a falon túli tárgyakat annak számára, aki a maroknyi kis eszközt - mintegy elemlámpaként - a kezében tartja.
Nem kétséges, hogy hadászati újításaival Amerika jár élen a világban. Igyekeznek azonban a németek is, akik a "repülő katona" eszköztárának kifejlesztésén dolgoznak. Ennek fő eleme egy szénszálas erősítésű deltaszárny, amelyet a harcos a hátán rögzít. Alján egy különleges teljesítményű, könnyű motor foglal helyet, amellyel a katona negyven kilométeren át képes óránként kétszáz kilométeres sebességgel suhanni, miközben száz kilogrammos poggyászt is magával vihet. A teljes fölszereléshez navigációs rendszer és oxigénpalack is tartozik, hiszen ilyen sebesség mellett igencsak nehéz a levegővétel. Ráadásul a "szárnyas katona" az elképzelések szerint tíz kilométer magasságban hagyja el a szállító repülőgépet, és onnan száll majd a célra. A zökkenőmentes földet érésben ejtőernyő segíti.