Lovagok lovagja

A mondák szerint az V. század végén, a VI. század elején ő buzdította ellenállásra a szigetlakó keltákat a kontinensről érkező megszállókkal szemben. Nemzeti hősként a IX. században jelent meg, ekkortól kezdve a krónikaírók feldolgozták és verses, majd novellisztikus formákba öntötték az addig szájhagyomány útján ismert kelta mondákat.
A hagyomány szerint a lovagkirály vára Tintagel volt. A király igazi hős, számára szent az adott szó, a becsület, a hűség. A csatában legyőzhetetlen, de amíg lehet, megpróbál békét teremteni. Erre a tulajdonságára nagy szükség is volt az egymással viszálykodó helyi uralkodók között. Artúr maga köré gyűjtötte a Kerekasztal lovagjait, akiknek legfőbb feladatuk a szent Grál felkutatása volt. A Grál az a kehely, amelyből Jézus ivott az utolsó vacsorán, és amelybe Arimateai József felfogta a Longinus római százados által szíven szúrt Megváltó vérét.
A kereszténység legszentebb tárgyának keresése egész életükre célt adott e nemes férfiaknak, akik a legfőbb lovagi erényeket testesítették meg. (Olyannyira, hogy még ma is ismert a tőlük származó kifejezés egy-egy ritka, nemes lelkű, önfeláldozó férfi jellemzésére: az illető valóságos Grál-lovag.) Artúr király csodás erejű kardjával, az Excaliburral mindenkit legyőzött a csatákban. Amikor végül mégis letelt az ideje, Glastonburyben temették el (sírját soha sem találták meg). Egyes mondák szerint hollóvá változott. Cervantes is említi regényében, a Don Quijotéban, eszerint Angolország nagy királya holló képében várja, mikor veheti vissza majd országát, hogy ismét uralkodjék.
Mint látható, az időben és térben távoli Spanyolországban is jól ismert volt a történet, mint ahogyan egész Európában. Lohengrin, Parsifal, Lancelot - regényekben, operákban maradt fenn a mondakör kiváló férfiúinak neve. A nagy király alakja köré számos csodás motívum szövődött, kialakult a különleges kelta mondavilág Merlin varázslóval, nimfákkal, tündérekkel és manókkal - hogyan is lehetne kihámozni belőle a történelmi valóságot? És miért is kellene, amikor éppen ez a rendkívüli mesevilág ihlette meg ezer év művészeit, a kora középkori trubadúrköltőktől kezdve Wagneren át a mai filmesekig. Amíg európai kultúra létezik, Artúr király és lovagjai örökké büszkén ülnek a Kerekasztal körül.