Moraj a mélyből

A Föld mélyében munkáló erők okairól és természetéről ez idő szerint csak elméleteink vannak. Bolygónk szilárd belsejébe hatolni, akár csak öt-tíz kilométerre is, erőnket meghaladó vállalkozás. (Az eddigi mélyfúrások épp hogy csak megkarcolták a bolygót. A máig legmélyebb, a Kola-félszigeten végzett fúrás is csak 12 kilométer mélyre hatolt le, ami igencsak kevés a több mint 6300 kilométeres földsugárhoz képest.) A ma általánosan elfogadott, úgynevezett lemeztektonikai elmélet szerint a Föld felszíne merev kőzetlemezekből áll, s ezek a lemezek az alattuk lévő képlékeny (folyékony) halmazállapotú anyagba merülve lebegnek, illetve úsznak. Az óceáni és kontinentális részre (kéregre) tagolódó szilárd köpeny nem egyöntetű, hanem tojáshéj módjára repedezett. Vastagsága olykor a háromszáz kilométert is elérheti. A földköpeny a szilárd kőzetrétegnél sokszorta vastagabb, képlékeny anyaga úgy viselkedik, mint valami nagyon sűrű folyadék. A kőzetlemezek mozgásának magyarázata, hogy a folyékony köpeny egy bizonyos részen átforrósodik, majd pedig lehűl. A magasabb hőmérsékletű köpenyanyag kitágul, az alacsonyabb hőmérsékletű pedig összehúzódik. Mivel ez a mozgás a "hátán viszi" a kőzetlemezeket, azokban feszítő erők támadnak, ennek folytán az egyes lemezek egymáshoz nyomódnak és elrepednek. Ekkor a földfelszín megremeg. A köpeny anyaga igen nagymértékben is átforrósodhat, és a kéreglemezek közötti réseken (vagy már korábban kialakított nyíláson) olyan erővel törhet utat magának, hogy kibuggyan a felszínen. Ez a vulkánkitörés.
Azt a helyet, ahol a mélyben fölgyülemlett feszültségek hirtelen feloldódása megkezdődik (amikor két kéregtömb egymásnak ütközik, és valamelyik elreped, esetleg az egyikről egy darab leválik), vagyis ahonnan a földrengéshullámok kipattannak, rengésfészeknek nevezzük, ennek felszíni megnyilvánulása pedig a rengésközpont. (A szilveszter napján kitört földrengés központjai Pécel és Gyömrő voltak.) A központtól távolodva a földrengés erőssége egyre csökken.
Megnyugtató tudni, hogy hazánk nem tartozik a különösebben földrengésveszélyes területek közé, noha jelentősebb földmozgások nálunk is adódhatnak. A tavaly december 31-én mért rengés 4,1-es fokozatú volt a Richter-skála szerint. Legutóbb mintegy húsz éve észleltek nagyobb fölmozgást Magyarországon, mégpedig Berhidán, ahol 4,9-es értéket mértek.
Bolygónk más tájain gyakran okoznak riadalmat, sőt kisebb-nagyobb pusztítást a földrengések, amelyek emberéleteket sem kímélnek. Az eddig mért legerősebb rengés 1960-ban pattant ki Dél-Amerika chilei partvidékén, erőssége 8,3 volt a Richter-skála szerint. Az elmúlt században két földrengés is különösen nagy pusztítást okozott. Az egyik 1906-ban az amerikai San Franciscót döntötte romba, akkor a földrengés nyomán eltört gázvezetékekből kiáramló, égő városi gáz tetézte a pusztulást. A másik Japánban, a Szagami-öbölben, 1923-ban 570 ezer házat tett tönkre. A legnagyobb tengerrengésről 1771-ből maradt ránk följegyzés, amely a Tajvan melletti Ishigaki-szigeten pusztított. A szökőárhullám ott állítólag a 85 méter magasságot is elérte. A két évvel ezelőtt, karácsony idején a Fülöp-szigetek térségében pusztító tengerrengés által kiváltott "nagy hullám", a cunami "csak" 36 méteres volt - mégis negyedmillió ember halálát okozta.

Bízhatunk a kígyóban?
Némely kutató szerint a földrengés előrejelzése eleve reménytelen vállalkozás, foglalkozni sem érdemes vele. Mások ezt nem osztják, és valami fogódzót keresve kitartóan kutatnak. Számos tudóscsoport vizsgálja például a radont a Föld különböző országaiban. A radon egy nemesgáz, amely mindennemű földtani változás során tisztán megmarad, tehát jól kimutatható, ugyanakkor a földmozgásokat megelőzően és azt követően a mennyisége megváltozik. Ez adhat alapot a folyamatok előrejelzésére. Az egyesült államokbeli Kaliforniában a globális helymeghatározó rendszeren alapuló GPS előrejelző rendszert építettek ki, amely a nagyon finom, egy milliméteres földkéregmozgások észlelésére is képes. A rendszer így használható előrejelzésre, noha az igen bizonytalan, hogy az egészen kicsi rezgéseket mikor követi nagyobb. Kutatások folynak a tekintetben is, hogy a talajban észlelhető elektromos és mágneses folyamatok alapján hogyan lehet következtetni bizonyos típusú földrengések helyére, idejére és erősségére. Megeshet, hogy - minden tudományos-technikai vizsgálódás előtt - végül a kígyók bizonyulnak a legjobb előrejelzőnek. A legújabb hírek szerint ugyanis a Kína délkeleti részén fekvő Nanningban kísérleteket folytatnak a hüllőkkel. Az állatok, amelyek akár százhúsz kilométeres távolságból is megérzik a rengést, a kutatók szerint még jóval annak kipattanása előtt, akár három-négy nappal korábban is jeleznek: nyugtalankodnak és fészküket, táplálékukat hátrahagyva kétségbeesetten menekülnek.

A Richter-skála
A földrengések során fölszabadult energiát méri (nem pedig a felszínen okozott elváltozásokat). A skála nullával kezdődik, és minden fokozata harmincszoros energianövekedéssel egyenlő. Fölső értéke 8,5 és 9,5 között lehet. Ez a rengésközpontban teljes pusztulást idéz elő, a talajfelszín ekkor úgy hullámzik, ahogy a vízhullám halad a tengeren. A Richter-skála szerinti 7,5 fölötti érték hatalmas, a 6,5 és 7,5 közötti nagy rengés. Az 5,5 és 6,5 közötti értékű földrengés jelentősnek, a 4,5 és 5,5 közötti pedig mérsékelt erejűnek számít.