Szertefoszlott leányálom

Péntek volt, az biztos, amikor közölték vele a jó hírt. Soha nem fogja elfelejteni azt a pillanatot. Monte-Carlóban, a komédiák nemzetközi filmfesztiválján előző napon, csütörtökön vetítették a Csak szex és más semmi című magyar vígjátékot, melyben élete első filmes főszerepében látható. Megkapta érte a legjobb női főszereplőnek járó díjat.
Schell Judit nem vehette át a díjat.
Azt persze tudta, hogy a versenyprogramban szerepel a film. A részletekről viszont csak hetekkel később értesült. Arról például, hogy mivel a rendező, Goda Krisztina nem tudott kiutazni a helyszínre, azt javasolta, menjen helyette a főszereplő. Az ilyen ügyeket a Magyar Filmunió intézi, mondták is a kollégái, biztosan keresni fogják telefonon a részletek megbeszélése végett. De nem keresték. Meg sem kérdezték tőle, hogy ráér-e azon a bizonyos csütörtökön, hasukra ütöttek, és közölték a fesztivál szervezőivel, hogy sajnos a művésznő sem tud kiutazni. Pedig aznap este szabad volt.
Nem is akarta elhinni, hogy díjat kapott.
Péntek este a Radnóti Színházban játszotta Eileent Martin McDonagh A kripli című darabjában. Imádja ezt a szerepet. Amíg az első jelenet ment a színpadon, öltözőjében folyamatosan csöngött a mobilja.
- Juci, valami nagyon fontos hívásod lehet - nyújtotta át a készüléket az öltöztetőnő.
Legalább harminc fogadatlan hívást látott a kijelzőn. A következő hívást sikerült elkapnia. Zsöme, azaz Bártfai Andrea, a film sajtósa próbálta túlkiabálni a zsibongó társaság zaját.
- Nyertél, Juci!
- Ne viccelj, Zsöme! Hol nyertem volna?
- A monte-carlói filmfesztiválon...
- Ez komoly? És mit nyertem?
- A legjobb női főszereplői díjat.
Közben a társaság a telefon túloldalán skandálni kezdte: "Gratulálunk! Gratulálunk! Gratulálunk!"
Schell Judit lerohant a színház büféjébe, hogy megossza örömét kollégáival. Kulka Jánosnak és Csomós Marinak mondta el először, ők rögtön a nyakába ugrottak. Az ügyelő színpadra hívta.
Amikor vége lett a következő jelenetnek, öltözőjében ülve elbizonytalanodott egy percre: mi van, ha csak átverés az egész. A gátlástalan média újabban nincs tekintettel senkire, kiszemelt áldozatukat behúzzák a csőbe, hogy aztán rajtuk nevessen az ország, ők meg öntelten azt gondolhassák, micsoda remek szórakoztató műsort gyártottak. Juci körbetelefonált néhány szakmabelit, akik megnyugtatták, tényleg ő lett a legjobb női főszereplő Monte-Carlóban.
- Azonnal választ kell adnunk, ki tudsz-e menni a másnapi díjkiosztó gálára, hová küldjék a repülőjegyet, és melyik szállodában foglaljanak helyet - jött az újabb hívás, immár a producertől, Kálomista Gábortól.
Schell Judit boldog volt. Ránézett a naptárjára, nem lesz jó a szombat este, a Nemzeti Színházban játszik, a Csongor és Tündében. De hát mindenre van megoldás, gondolta. Mégiscsak egy rangos díjról van szó, saját színháza is büszke lehet rá. Ám ahogy telefonálgatott, egyre inkább úgy érezte, nincs esélye, hogy személyesen vegye át.
- Te, Jani, nem fognak elengedni - ment vissza a büfébe Kulkához.
- Márpedig neked ott kellene lenned! Összedobjuk a büntetéspénzt.
Ha a színész hibájából elmarad az előadás, egy bizonyos összeget meg kell térítenie. Volt már rá példa. Juci ezt nem akarta, naivan bízott benne, hogy a direktor rábólint az utazására. Nem így történt.
A színház próbatáblájára sem került ki a hír.
Schell Judit öröme átfordult keserűségbe. Pedig nagyon "belekapaszkodott" ebbe a díjba. Megtalálták már korábban is fontos elismerések, mindegyik boldoggá tette, de tudta a helyi értékükön kezelni őket. Egy percig nem gondolta most sem, hogy bármiféle következménye lenne a külföldi sikernek, semmi nem változik az életében, másnap is ugyanúgy ébred, mint annak előtte, a producerekkel sem fog másként tárgyalni. Nem azért akart Monte-Carlóba repülni, hogy ismerősöket szerezzen vagy a karrierjét egyengesse. Egyszerűen úgy érezte, ez a rövidke kiruccanás jár neki. Hogy megnézze a tengert, megebédeljen az Hotel de Paris-ban, beugorjon a kaszinóba, ahol már kétszer járt. És hogy egy kicsit tapsoljon az a sok idegen neki, az ismeretlen magyar színésznőnek, amikor átveszi a díjat, ő meg mosolyogva meghajoljon. Ilyesfajta leányálom nem válik valóra minden héten.
A díjat postára adták.

A játék íze
Schell Judit Debrecenben nőtt fel, tizenegy évig társastáncolt, egy mazsorettcsoporttal pedig bejárta a világot. Elsőre felvették a színművészetire. Sokáig nem talált magára, mígnem eljátszotta Évát Az ember tragédiájában - az éden, meghökkentő módon, egy disznóól volt -, ekkor érzett rá a játék ízére. Harmadéves korában kisfia született, házassága zátonyra futott, sokáig egyedül nevelte gyermekét. Most újra megtalálta a társát, kollégája, Schmied Zoltán a párja. A főiskola után nyolc évig játszott a Radnóti Színházban, aztán elérte a harmincasok depressziója. A mélypontról az zökkentette ki, hogy átszerződött a Nemzeti Színházba, ahol 2003 óta szép sikereket könyvelhet el. Egyre többször hívják filmezni, láthattuk a Sorstalanságban, a Csak szex és más semmiben, most pedig a Konyecban.