Tévéjegyzet

Vasárnapi ebéd megfőzve, elfogyasztva, gyerekek felpakolva, majd elhúzva, edény elmosogatva, konyha rendbe téve, s már a délután közepébe fordult a nap. Aki azt állítja, hogy ilyenkor komolyabb szellemi tevékenységre képes, az nem mond igazat. Nincs ez másképpen nálunk sem. Már régen felismertük, hogy a jó házasság titka a két tévékészülék, így hát míg életem párja a sportcsatornákat váltogatja, addig jómagam a vasárnapi krimiféleség-sorozatokat nézem, amelyekből minden kereskedelmi csatornán bőséges a kínálat. Ha egyik-másik epizód közben el-elbóbiskol is az ember, sebaj, mert jön a másik, de akkor sincs hiányérzet, ha olykor kimarad valamelyik.
Évekig volt kedvencem a JAG, az amerikai haditengerészet ügyészeinek munkáját, ügyes-bajos dolgait, kalandjait ábrázoló sorozat. Bár nehéz a gyanút lebírni, hogy maga az intézmény szponzorálja a filmeket, oly kívánatos színben tünteti fel a katonaéletet - ám a remek forgatókönyveknek, a jó színészeknek s a fordulatos történeteket átszövő finom iróniának köszönhetően nagyon jól sikerült ez a filmfolyam. És mindenképpen érdemes belepillantani egy olyan világba, amiről egyébként fogalmunk sem lehetne. Mire véget ért, már annyi idő eltelt, hogy elkezdhették - akár más csatornákon is - az ismétléseket, elvégre az újszülöttnek minden vicc új. Amúgy kissé tovább nyúlt a kelleténél, és minden igyekezet ellenére elérte a hosszú sorozatok átka: a néző egyszerűen megunja a figurákat.
Mostanában az RTL Klub vasárnap délutáni sorozatait nézem, nézegetem, kezdve az Eltűntnek nyilvánítva című műalkotással, amely éppen arra alkalmas, hogy a legtompultabb szellemi állapotból ne rántsa ki a nézőt, aki éppen pihenni akar. Az alaptörténet a következő hülyeségen alapul: van az FBI-nál egy médium, aki megálmodja, hogy hol vannak az eltűnt személyek és mi történt velük, s aztán előbb-utóbb meg is találják őket. Ha ezt túléltük, jön a Döglött akták, amelyben rég elfeledett, megoldatlan ügyeket porolnak le a nyomozók. Ezek a szokottnál elmélyültebb, lassabban kibontakozó, igényesen kigondolt történetek majdnem mindig tragikusan vagy szomorúan végződnek. A régi drámák miatt a hozzátartozók élete is gyakran tönkrement, és sokan most, a kései igazságszolgáltatás során döbbennek rá arra, mit mulasztottak, vétettek, pedig minden történhetett volna másképpen is.
Ígéretesen indult a néhány hete kezdődött sorozat, a Titkos küldetés, amely különböző amerikai titkos és féltitkos szervezetek katonai akcióiról szól a világ különböző országaiban. Bár az ember azért azt reméli, hogy ily nagy mértékben nem nyüzsögnek mindenhol az amerikai kommandósok és titkosügynökök, a feldolgozás izgalmas és érdekes. Noha ugyebár ez csak film, de mégis ízelítőt ad a nagypolitikai játszmákból, a nagyhatalmi arroganciából és az immár egyetlen szuperhatalom képességeiből és lehetőségeiből. De alighanem hamar elegem lesz az amerikai felsőbbrendűségből és a cserébe kínált, profin előállított kalandok és izgalmak helyett máris kikötök a Szívek szállodája új szériája mellett, amely ezúttal az egyik kereskedelmi csatornán indul újra. Igaz, ez is amerikai sorozat, annak minden külsőségével, de remek humorral és egyáltalán nem szokványos fordulatokkal. A fiatal anya és egyetemista lánya története az egész világon siker, számos díjat nyert már. Embermese, a szokottnál kevesebb cukorral és több fűszerrel.
És ha mindezzel végeztem, már be is esteledett, és megállapíthatom, hogy a vasárnap esti főműsorban már megint nincsen semmi nézhető.