Beleláttam magam a film szívébe

- Megjósolom: a magyar mozinézők kedvence lesz. Érzékeny, finom játéka isszerethetővé teszi a filmet. S vádolhat bár férfiúi elfogultsággal, de a szépsége is megbabonázó. Minden együtt van, hogy a figyelem középpontjába kerüljön. Ön is így gondolja?
- Köszönöm, igazán hízelgő. Remélem, sokan megkedvelik majd a Lorát, hiszen a szívünket-lelkünket beletettük ebbe a filmbe. Remélem, a nézők megbocsátják nekem, hogy amerikai vagyok, de mindent megteszek, hogy minél inkább magyar is legyek.
- Herendi Gábor azt mondta, első találkozásukkor tíz perc alatt meggyőzte őt Lucia személyisége. Önt is meggyőzte a forgatókönyv?
- Olvasásakor rádöbbentem, a színésznők ilyen szerepről álmodnak. Szép és szenvedélyes történet, azonnal beleláttam magam a film szívébe, és nem hittem el, mekkora szerencse ért.
- Meglepte, hogy az óceán másik oldalán egy magyar filmrendező azt mondta: Lucia kell nekem? Végül is nem járt együtt középiskolába Herendi Gáborral, miként Oliver Stone-nal, aki a World Trade Center című filmjében szerepeltette...
- Nagyon meglepődtem, olyan volt a felkérés, mint egy égi ajándék: az ölembe pottyant. Az első perctől az utolsóig varázslatos magyarországi forgatás részese lehettem.
- Látott már korábban magyar filmeket? Tudja-e, hogy Oscar-díjas magyar rendezőnk is van?
- Tudom, persze, sőt megtiszteltetés volt, hogy együtt kávézhattam Szabó Istvánnal. Megnéztem Herendi Gábor eddigi filmjeit, a Magyar vándor megértése nagy kihívás volt amerikaiként, de a Valami Amerika nagyon közel állt hozzám és elmondhatatlanul élveztem. Abban láttam Ónodi Esztert, örültem, hogy a Lorában ő lett a magyar hangom, tökéletesen sikerült visszaadnia az érzelmeimet. Hollywoodba ugyanis utánam küldték a filmelőzetest.
- Mondják, azért költözött Hollywoodba, hogy megcsinálja a szerencséjét. Ezen mit értsünk? Vett ott egy házat, producerek, rendezők között forog és partikra jár, hogy felfigyeljenek önre?
- Vicces... Valójában a Paramount Pictures reptetett engem és a férjemet Los Angelesbe a World Trade Center forgatására. Elszállásoltak bennünket egy gyönyörű hotelben, autót kaptunk egy hónapra, adtak fizetést is, szóval, mindenünk megvolt, ami csak kellett a Los Angeles-i életre való könnyű átszokáshoz. Végül valóban Hollywoodban telepedtünk le: nekünk való hely, nagyokat sétálhatunk, mindenfelé vagány boltok és hangulatos éttermek vannak. Csodálatos, hogy napsütésre, kék égre, pálmafákra, ciprusokra ébredünk. Néha persze partikra is elmegyünk, de csak szórakozásból. Az életünk annyira normális, amennyire a színészek élete lehet, ami, lássuk be, nem is annyira normális.
- Úgy tudom, évekig élt Európában. Lelkének európai "ízei" is segítették a magyar filmfőszerep megformálásában?
- Teljes mértékben! Európa a véremben van. Még csecsemő voltam, amikor Rómában éltünk, majd Londonba költöztünk, egy ideig Normandiában éltünk. Tizenévesen két nyarat töltöttem Párizsban, az Oxfordi Egyetemen színjátszást tanultam, Írországban is diák voltam és pincérkedtem. Magyarország volt az első "keletibb" élményem.
- Korábban mi jutott eszébe Magyarország hallatán? És a forgatás befejezése óta?
- A balett. Gyerekkori legjobb barátomnak, akivel együtt jártunk balettra, az édesanyja magyar, a Yale Egyetemen barátnőm szerelme egy budapesti táncos volt, így számomra a város és a balett összekapcsolódott. Anyukámnak is, aki eljött velem a díszbemutatóra, a legjobb barátnője magyar, művész. Szóval Magyarország hallatán a művészet jutott eszembe. Újabban pedig kanyargós mellékutcák, málladozó, de lenyűgöző épületek, csirkepaprikás, borvidékek, sok száz könyv, amit a barátaimtól kaptam, meg a stáb, amely a családommá vált.

Ki ő?
Lucia Brawley San Franciscóban született. Férje Peter Macon színész. Angol irodalmat és színjátszást tanult Oxfordban és New Yorkban. Fontosabb szerepei: World Trade Center (2005), Lora (2006). Megkapta a Jonathan Levy-díjat, amit a Harvard Egyetem ad a legígéretesebb fiatal színésznőnek.