Hőségek hősége vár ránk?

A tanulmányba foglaltak szerint a globális fölmelegedés nyilvánvalóan emberi tevékenységtől ered, a most tapasztalható klímaváltozás nem tekinthető természetesnek, hanem egy olyan, korábban ismeretlen folyamat, amelyet az ipari forradalom óta fölgyorsult ipari fejlődés vont maga után. Az előrejelzés legfőbb megállapítása: a légkörbe juttatott üvegházgázok (üvegházhatást, azaz melegedést okozó gázok) az évszázad végére többfokos hőmérséklet­emelkedést idéznek elő, aminek következtében jelentősen megváltozik környezetünk, megváltoznak életkörülményeink. Meglehet már az idén komoly ízelítőt kapunk abból, mivel kell szembesülnie az embernek azokban az időkben? A brit meteorológiai intézet januári egész éves előrejelzése szerint a 2007­es esztendő további időjárási rekordokat tartogat, a történelem legmelegebb éve következhet. Az intézet azt jelzi előre, hogy az idén 0,54 Celsius-fokkal lesz magasabb az átlaghőmérséklet a Földön az 1960 és 1990 között mért átlaghoz képest.
Szó ami szó, nehéz vitába szállni az IPCC következtetésével. Különösen úgy, ha fontolóra vesszük az egyik ausztráliai klímakutató intézet jóslatát, amely szerint 2050-ben a mostani hatszázmillió helyett kétmilliárd autó fut majd a világ útjain és szennyezi a környezetet. (A szolidabb előrejelzési változatban a gépkocsik száma "csak" 1,4 milliárdra növekszik, ennél kevesebbel azonban nem számolnak.) Az ausztrál kutatók Kínában jósolják a nagy fölfutást, ott a gépkocsik száma 6,4 százalékkal, azaz a világátlag kétszeresével gyarapszik évente. A fővárosban, Pekingben, ahol egykor a riksák, a háromkerekű biciklisek milliói közlekedtek, napjainkban tízsávos sugárutakon futnak az autók. Ha nem is ilyen mértékben, de a világátlagnál nagyobb arányban várható a motorizáció fejlődése Indiában és a dél-amerikai Brazíliában is.
Az IPCC jelentéséből nyilvánvaló: nem hibáztathatunk mást az egyre fenyegetőbb globális fölmelegedésért, s az a kérdés, hogy mit teszünk ellene, hovatovább szó szerinti létkérdéssé tornyosul. Az üvegházgázok mérséklésére vonatkozó legnagyobb hatású nemzetközi összefogás eleddig a kiotói egyezményben ölt testet, amely 2005 februárjában lépett életbe, s amelyben az aláíró országok vállalták: 2012-ig 5 százalékkal csökkentik szén-dioxid-kibocsátásukat. A legnagyobb szennyezők közül az Egyesült Államok és Ausztrália nem csatlakozott hozzá, arra hivatkozva, hogy ez károkat okozna gazdaságuknak. Hasonló okból Kína, India és Brazília sem fogadta el az egyezményt. Még az év nyarán tető alá került az Ázsiai-csendes-óceáni partnerség a tiszta fejlődésért és az éghajlatért című egyezmény, amelyet az Egyesült Államok szorgalmazott, s amelynek jegyzőkönyvét Ausztrália, Kína, India, Japán és Dél-Korea írta alá. A csatlakozók célja a fölmelegedés elleni küzdelem mellett együttműködés az energiabiztonságban és a megújuló (tiszta) energiák fölhasználásának előmozdításában. Az aláírók szerint paktumuknak nem célja kiváltani a kiotói egyezményt, ám szerintük az övék igazságosabb annál, mivel nem jár munkahelyek megszüntetésével és az ipar büntetésével. S mi erre a kiotói egyezmény védelmezőinek válasza? Az, hogy az ázsiai-csendes-óceáni partnerség valójában felhatalmazás a fegyverszünetre a fölmelegedés elleni küzdelemben. A kiotói megállapodást nem helyettesíthetik technológiai fejlesztések, még ha azok részeredményeket hoznának is. Egyébként pedig e paktummal az Egyesült Államok és Ausztrália okot ad arra, hogy olyan jelentősen fejlődő országok, mint Kína vagy India egyszerűen kibújjanak a kiotói vállalások alól.
Itt tartunk most, ami az aláírt egyezményeket illeti. De minden jel szerint zsúfolt programja lesz a közeljövőben a környezetvédelmi diplomáciának szerte a világon. Mert egyre kevésbé kerülhető meg a gondolat, hogy a globális fölmelegedés csakis egységes globális föllépéssel ellensúlyozható.

Új megegyezés születhet
Egy hete ért véget az a csúcstalálkozó, amelyen húsz ország törvényhozói cseréltek eszmét a globális fölmelegedés megfékezéséről. A külön erre a célra életre hívott nemzetközi politikai szervezet, a GLOBE (Global Legislators Organisation for Balanced Environment - Törvényhozók Globális Szervezete a Kiegyensúlyozott Környezetért) washingtoni összejövetelén a világ legfejlettebb országai mellett részt vettek az Európai Unió képviselői, valamint Kína, India, Brazília, Mexikó és Dél-Afrika vezető politikusai. Noha írásos megegyezés nem született, a tanácskozás nagy egyetértésben zajlott. Egység mutatkozott abban is, hogy a fejlődő országoknak is csökkenteniük kell az üvegházhatású gázok kibocsátását, illetve, hogy nemzetközi piacot kell létrehozni a szén-dioxid-kibocsátás szabályozására. Az Egyesült Államok képviselője a tanácskozók tudomására hozta: Amerika mostanra megértette és elfogadta, hogy a klímaváltozás figyelmen kívül hagyása nagyobb áldozatokkal jár, mint a jelenség felszínes kezelésére tett erőfeszítések.