Névforduló: Balassi Bálint

Amerikából importált divat a Valentin-nap megünneplése, annak minden rózsaszín, édeskés, mesterkélt kellékével. Óriási üzlet ez, nyomulnak is a virágosok, ajándéktárgy-kereskedők és lufiárusok ezerrel. Nálunk csak néhány éve harapózott el a szokás (a tengerentúlon is csak néhány évtizede). Pedig több száz éves Szent Bálint (merthogy magyarul így hangzik e név!) tisztelete, bár életéről keveset tudni. Többféle legenda keveredik egymással. A legelfogadottabb változat szerint Bálint pap volt Rómában, és Claudius császár keresztényüldözése alatt vértanúként halt meg 269. február 14-én. Korábban titokban keresztény párokat adott össze. A börtönben tiszta barátságot kötött a börtönőr beteg lányával, imájával gyógyította meg őt. A szerelmespárok védőszentjének tekintik, ezért vértanúvá válásának napja lett a névnapja, ebből lett a Valentin-nap lufis-cukis ünnepe.
Maradnék azért Bálintnál. Már csak azért is, mivel van egy nagy költőnk, aki ezt a szép nevet viseli. Vagyis viselte négy és fél évszázada, mégis jogos a jelen idő, hiszen a magyar költészet egyik óriása az illető. Balassi Bálint az első olyan költőnk, aki magyar nyelven magas művészi színvonalú verseket írt, s így a régi századok legnagyobb lírikusának szokták nevezni. Témáit a hazaszeretet, a vitézi élet dicsősége s a szerelmi hevület uralja. Ez utóbbi olyannyira, hogy teljes joggal beszélhetünk róla a szerelem ünnepén.
Balassi aztán igazán nem egy mimózalelkű finom úr volt. Mai szóval abszolút macsónak neveznénk: katonák, lovak, harcok, várostromok, párbajok, menekülések, orgiák, botrányok, perek közt élte le életének negyven viharos esztendejét (1554-től 1594-ig). Gazdag főúri családból származott, de rokonai kiforgatták vagyonából. Nagy hazafiként szemben állt a Habsburgokkal, s végvári vitézként évekig harcolt a törökök ellen. Érdekházasságot kötött unokatestvérével, Dobó Krisztinával (az egri hős kapitány lányával), hogy megszerezze Sárospatak várát, de felesége rokonai elkergették, perbe fogták, el kellett bujdosnia Lengyelországba. Később valamelyest rendeződött a sorsa, de újra harcba szállt a török ellen, csatában lelte halálát Esztergom ostrománál.
Sok gyönyörű szerelmes vers maradt utána. S mint általában a kor költői, ő is "kinevezett" egy majdhogynem életre szóló múzsát Losonczy Anna személyében, akit verseiben Júliának nevez. De miközben őt ostromolja és imádja, viszonyainak, kalandjainak se szeri, se száma. Mégis Júlia a legnagyobb szerelem. Gyengédek és szépek ezek a Júlia-versek; a fékezhetetlen fenegyerek lágyan duruzsol a nő fülébe: "Én drágalátos palotám, jó illatú piros rózsám, / Gyönyerő szép kis violám, élj sokáig szép Júliám!/ Feltámada napom fénye, szemüldek fekete széne,/ Két szemem világos fénye, élj, élj, életem reménye!" Végül Júlia mégis inkább a józan eszére hallgatott - és kosarat adott a trubadúrnak.