Zöld vérbe fagyva

Reggel mindenre elszántan ébredt. Fölöltözött kommandósruhájába, magára akasztott három csőbombát, zsebeit telerakta töltényekkel. Hátizsákjába bepakolt további öt csőbombát, két pisztolyt és egy kis géppisztolyt, amelyet az interneten vásárolt. Így lépett ki, egyedül, a házból; szülei már rég dolgozni mentek. Beült az autójába, és az iskolájáig hajtott.
Teljes fölszerelésben, álarcosan és csőre töltött fegyverrel tört az épületbe. A folyosón ott zsibongott a diáksereg. Rájuk irányította a géppisztolyt, és tüzelt. Kéjes borzongással húzta a ravaszt és forgatta a csövet. Kétségbeesett kiáltozásokat hallott, szörnyű zűrzavart, kövön vonagló sebesülteket. Szakasztott úgy, mint a játékban: spricceltek szét előtte az emberek és buktak le a sebesültek.
Végigrohant a folyosón, az osztálytermek mind bezáródtak előtte. Lerohant az udvarra, ott talált egy kisebb csoportot, azt is tűz alá vette. Ekkor fölvijjogott a rendőrautók szirénája, és észrevette a rendőrök sötét árnyait, amint megszállják az épületet. Közelükbe lopózott, és fedezékből tüzet nyitott az egyik csapatra. Több rendőr is a földön maradt. Megkerülte a folyosót, és hátulról támadt rájuk. Ott is fölbuktak néhányan. Ekkor egy éles hang kiáltott rá a mikrofonból, hogy adja meg magát. Nagy csönd és rettenetes magány szakadt rá hirtelen: rádöbbent, hogy vége. A fegyver csövét a homlokához tartva meghúzta a ravaszt.
Ugyan nem szó szerint idéztük föl Sebastian B. tragikus utolsó napját, ez azonban sajnos nem változtat a lényegen. Azon a tényen, hogy 2006. november 20-án a tizennyolc éves Sebastian B. a németországi Emsdetten városában fegyverrel behatolva az egykori középiskolájába megsebesített 11 diákot és 17 rendőrt, majd főbe lőtte magát. Az esetet ma gyakran idézik a német törvényalkotók azzal az öt évvel ezelőtti szörnyű drámával együtt, amikor Erfurtban egy kirúgott diák hajtott végre véres mészárlást egykori gimnáziumában, 16 embert ölt meg. És emlékeztetnek arra, hogy mindkét, gyilkosságra vetemedett fiatalember életét eluralták a véres számítógépes játékok.
Az erőszakos játékok forgalmazásának szabályozása Németországban ma is a legszigorúbbak közé tartozik. Előírják például, hogy a vér nem lehet piros, zöld színűnek kell lennie. A jogalkotók azonban maguk is érzik a rendelkezés felemásságát, ezért döntő lépésre, az erőszakos játékok teljes betiltására készülnek. Ennek egyik fő szorgalmazója Günther Beckstein bajor belügyminiszter, aki szerint "minden kétséget kizáró tény, hogy a gyilkos játékok a bizonytalan (labilis) személyiségeket az erőszakkal szembeni érzéketlenségre nevelik, és serkentik bennük az agressziót". Minden jel szerint ez a törekvés az Európai Unióban is támogatókra talált, ami ki is fejeződött az unió igazságügyi és belügyi minisztereinek januári, drezdai értekezletén, ahol jelszóként hangzott el az erőszakos játékok betiltására buzdító fölhívás: "A gyermekek védelme nem ismer határokat."

Erőszak az agyban
Nehezen eldönthető kérdés, hogy egyes embereket az erőszakos játékok hatása tesz agresszívvé, vagy pedig csak arról van szó, hogy az eredendően erőszakos egyén jobban vonzódik az ilyen játékprogramokhoz. Akárhogy is áll a dolog, tudományosan is igazolható a mondás: erőszak erőszakot szül.
A német Aacheni Egyetem kutatói tizenhárom, 18 és 26 év közötti, önként jelentkező férfival folytattak vizsgálatot. Valamennyien naponta két órán át játszottak erőszakos játékokat, miközben egy, mágneses rezonanciával érzékelő készülékkel vizsgálták az agyi tevékenységüket. Kiderült, hogy az erőszakos jelenetek láttán az agy úgynevezett kognitív (megismerő) részei működtek erőteljesebben, miközben az érzelmekért felelős területek aktivitása visszaesett. Vagyis a játékos harci cselekvéssel - pusztítással, emberek öldöklésével - járó érzelmei (sajnálat, együttérzés és hasonlók) erősen a háttérbe kerültek. A kutatók szerint az erőszakos játékok megerősítik az érzelmet mellőző (elnyomó) agyi kapcsolatokat, és amikor az illető a valós életben is hasonló (konfliktusos, erőszakos) helyzetbe kerül, maga is nagyobb eséllyel reagál erőszakosan az eseményre.