Anyanyelvi őrjárat

A kérdést valójában nem én gondoltam ki, hanem Kapi Irma budapesti levélírónk szegezte nekem néhány hete, amikor arra figyelt föl egy híradásban, hogy az osztrák síparadicsomban végre, hosszú hetek után síelhetők a legismertebb, legkeresettebb sípályák. Nem is arra kért választ tőlem, hogy ebben az idei enyhe télben végre-valahára reménykedhet-e egy kiadós síelésben - vagy ha úgy tetszik: sízésben - az erre már régóta áhítozó magyar, hanem arra kíváncsi, lehet-e egy pálya egyáltalán síelhető, hiszen a síel tárgyatlan ige. Nem szokás valamit síelni, mivel a tárgyatlan igék által kifejezett cselekvés hatóköre csak magára az alanyra vonatkozhat. Más személyre vagy dologra, tehát például a pályára nem hat ki.
Hálásan köszönöm az érdekes kérdést! Azért is válaszolok rá itt, az Anyanyelvi őrjárat rovatban, mert meggyőződésem, hogy jó néhány más olvasónkban is felvetődött már ugyanez. Ha így van, ezen nincs is mit csodálkozni. A -ható, -hető képzős igenévi alakok közül csakugyan azokat érezzük igazán természetesnek, makulátlannak, amelyeket tárgyas igéből alkottunk meg, mint amilyen például az eszik. Ez kétségtelenül tárgyas ige, hiszen lehet valamit enni. Ebből alakult az ehető igenév például ebben a jelzős kifejezésben: ehető gomba, azaz gomba, amelyet meg lehet enni. Hasonlóképpen: fűthető lakás, amelyet fűteni, teljesíthető kérés, amelyet teljesíteni lehet. Ellenben az olyan -ható, -hető képzős melléknévi igenevek, amelyek tárgyatlan igéből alakultak, csakugyan birizgálják a nyelvérzékünket, főleg ha először halljuk őket, még nem szoktunk hozzájuk. Lássunk csak erre mindjárt egy-két példát!
Egyik kollégám fülét ütötte meg nemrégiben ez a rádió közlekedési híreiben hallott mondat: "Az út autózható." Első hallásra valóban furcsa ez a forma, hiszen az autózik tárgyatlan ige: nem valamit, hanem valahol vagy valahova autókázunk. Ugyancsak szokatlannak, legalábbis mesterkéltnek érezhetjük ezt a bűnüldözés világából származó megállapítást: "Az ilyen és ilyen cselekmény elkövetője 3-tól 5 évig terjedhető szabadságvesztéssel büntethető." Jómagam egy napilapban bukkantam erre a mondatra: "Hogy a tudomány mily tévedhető, mi sem bizonyítja jobban, mint az, ami itt az elmúlt hónapokban történt." Bár az alapvetően tárgyatlan ragozású téved t-ragos határozót vehet maga mellé - például: nagyot téved -, mégis jogosan érezhettem úgy, hogy "a tudomány tévedhető" formánál jóval természetesebb ez: "a tudomány tévedhet".
De megnyugtathatom olvasóinkat: voltaképpen nem hibásak ezek a tárgyatlan igékből alkotott igenévi formák sem, inkább csak szokatlanságuk miatt viszolygunk tőlük. Amelyiket már úgy-ahogy megszoktuk, azon általában nem is akadunk fenn. Tudomásul vesszük például, hogy vannak éghető anyagok, s ezekkel, mivel könnyen lángra gyulladnak, különös óvatossággal kell bánnunk, továbbá a szemünk se rebben meg akkor - legföljebb az összeg nagyságát is meghallva -, ha arról értesülünk, hogy ez és ez a beköltözhető lakás X millió forintba kerül. Holott sem az ég, sem a beköltözik ige nem tárgyas, hanem tárgyatlan.
Ami a síelhető pályák kifejezést illeti, azt válaszolhatom levélírónknak s többi olvasónknak is: még ha szokatlannak érzik is ezt a szókapcsolatot, nincs okuk elítélni. Gondolják csak meg: sokkal egyszerűbb, mint ha például vagy ezt mondanánk helyette: síelésre alkalmas pályák, vagy éppenséggel ezt: olyan pályák, amelyeken már lehet síelni!