Anyanyelvi őrjárat

A címbeli három szó középső eleméből, a suttom-ból indulok ki, elsősorban azért, mert Kovács Endre levélírónk erre kérdezett rá, amikor többek között így írt: "Sokat és szívesen olvasom Kossuth Lajos munkáit, s e kedves szórakozásom közepette találtam rá erre a rövid szövegrészletre: "... gyökeres változtatásokat, mint az adómentesség megszüntetése, lábujj-hegyen tipegő, akarom is, nem is taktikusok  sohasem fognak suttomban becsempészni a Corpus Jurisba." Miből származik, s mit jelent ez a suttom szó?"
Mai szótárainkban, mi tagadás, hiába keressük ezt a szót, de Kossuth nem is ma, hanem vagy másfél évszázada írta le, s akkor még nem volt ismeretlen ez a suttom. Nem m, hanem n végződéssel, sutton alakban ráakadunk Ballagi Mórnak A magyar nyelv teljes szótára című, 1873-ban megjelent munkájában, 'titkos rejthely' jelentésben, Balassa Józsefnek A magyar nyelv szótára című, 1940-ben kiadott kétkötetes művében pedig megtalálható az m végű, suttom forma is. Jelentése: 'szöglet, zug'. Még példamondatot is ad a szótár: "ülj veszteg a suttomban". Ahhoz ellenben, hogy ezt a ma legfeljebb némely nyelvjárásban felbukkanó suttom szót megfelelő módon társítani tudjuk a ma is többé-kevésbé ismert és használt, mai szótárainkban is szereplő sut és suttyomban alakokhoz, levélírónknak arra a kérdésére is válaszolnunk kell, hogy valójában honnan ered ez a szó.
Minden valószínűség szerint egy német eredetű szócsalád sarja nyelvünkben mind a sut, mind a suttom, amelynek korábbi formája sutton volt, s amely a szóhoz gyakran hozzájáruló -ban, -ba rag b hangja hatására vált sutton-ból suttom-má. Eredetijük az újfelnémet schutt és a bajor-osztrák schutten, amelyek a régi németben egyaránt jelentettek földhányást, sáncot, a bányásznyelvben pedig aknát, aknaszerű térséget is. Mindkét szóalak átkerült a magyarba is, az első sut, a második, a schutten pedig sutton formában. A magyarban mind a sut, mind a sutton-suttom 'zug, rejtekhely, kemencezug' értelemben terjedt el, a német 'akna, aknaszerű térség' jelentés továbbfejlődéseként. A fejtegetésünk kiindulópontjául szolgáló suttom a múlt század közepén kihullott a nyelvből - a Balassa-féle szótár után megjelent értelmező szótárak már nem tartalmazzák -, a  népies ízűvé vált sut azonban ma is él 'a kemence és a fal közötti szűk hely', valamint 'kemence, sütő lapos teteje', illetve 'kuckó, zug' jelentésben. Ez a szó található meg a 'mint használhatatlant, szükségtelent félrevet' jelentésű sutba dob kifejezésben is.
Na és a suttyomban? Ez is szorosan az előző kettőhöz tartozik, mivel nem más, mint az említett régi nyelvi, 'zug, rejtekhely' jelentésű sutton-suttom  -ban raggal kiegészült formában megszilárdult alakja. Eleinte konkrét helyviszonyt kifejező határozóként használták. Telegdi Miklós katolikus egyházi írónak Evangéliomok magyarázatja című, a XVI. század végén megjelent könyvében például ezt olvashatjuk: "Midőn más jámborok processziót (= körmenetet) járnak, ők a suttonba [értsd: a sarokba, a kemencezugba] pillagnak". Napjainkban ezt a szót hosszú tty-vel általánossá vált, suttyomban formában, s már nem konkrét helyet jelölő, hanem csupán átvitt értelemben, 'titokban, lopva' jelentésben használjuk.
Némi túlzással, tódítással talán még azt is mondhatnám, hogy a sut-ról és a suttom-ról szólva suttyomban ennek az utóbbi szóalaknak is körvonalazhattam legalább a rövid élettörténetét.