Aranyásók Brazíliában

Sokan hiába jönnek, mert a jobb helyeket már elfoglalták a korábban érkezők. Ők a kiásott arany nyolc százalékát kénytelenek leadni a föld tulajdonosának. Ennek ellenére naponta tömegesen érkeznek az ígéret földjére, ahol a szerencsésebbek akár naponta fél kiló aranyat is ki tudnak bányászni hagyományos módszerekkel, egy szál csákánnyal és lapáttal. Ám csak minden harmincadik aranyásónak sikerül meggazdagodnia, a többiek koldusszegényen kénytelenek távozni. A kincsvadászokkal fertőző betegségek is érkeznek, a bűnözés pedig soha nem látott méreteket öltött, ezért a rendőrség éjszakára kijárási tilalmat rendelt el, és megerősített járőröket küldött a térségbe.
Megérkeztek a helyszínre a bányahatóság és a környezetvédelmi hivatal emberei is, hogy pontosan felmérjék, mekkora kincs rejlik a dzsungelben. Szeretnék megakadályozni, hogy nehézipari módszerekkel - magasnyomású vízsugárral vagy éppen higannyal - kezdjenek hozzá a bányászathoz, ami környezeti katasztrófát vetítene előre. Az aranybányászat ugyanis eddig mindenütt csak bajt okozott a helybelieknek. A világ számos helyén az iparszerű kitermelés idéz elő hatalmas károkat - sokan talán nem is gondolnak rá, hogy néhány kilogramm arany kinyerése mekkora természetszennyezést okoz. A mérgező meddőtől és zagytól a cégek úgy szabadulnak meg, hogy a tengerbe juttatják, veszélyeztetve annak élővilágát. A bányászat melléktermékeként keletkező hatalmas mennyiségű meddőből nehézfémek és cián szabadul ki, megmérgezve a halakat és a környékbeliek egyéb táplálékforrásait. (Egy tonna arany előállítása folyamán hárommillió tonna meddő keletkezik, benne igen sok környezetszennyező anyaggal, amelyet az esővíz kiold és így szennyezi a környéket.)
Az aranybányászat a természetes vizekben okozza a legnagyobb károkat. Így volt ez már az 1800-as években is, amikor az aranymosók nagy nyomású vízsugárral mállasztották a folyók partjait, hogy átszitálhassák a talajt aranyért - tönkretéve a vizeket. A korszerű aranybányászat ennél is sokkalta pusztítóbb. A nevadai aranybánya például több vizet fogyaszt, mint az amerikai tagállam teljes lakossága, hatására a talajvíz szintje több mint háromszáz méternyit csökkent. Ugyanakkor a bánya arzénnal és higannyal szennyezi a közeli folyót.

Aranyláz
Aranyláznak nevezzük azt a vándorlási hullámot, amely egy jelentős mennyiségű aranylelet felfedezésének hírére indul meg. A fogalom főképp a XIX. századi Észak-Amerikához kötődik, de Ausztrália és Dél-Afrika is volt már az arany után kutató tömegek célpontja. Emlékezetes aranylázak: Kalifornia (1848), Ausztrália (1851), Észak-Nevada (1850-es évek), Colorado (1850­es évek vége), Brit-Columbia (1858-1860), Új-Zéland (1860-as évek), Dél-Afrika (1886), Kanada (1896), Alaszka (1898).