Mások öröme volt az élete

Varázsa különleges előadásmódjában rejlett: páratlan szemléletességgel, szórakoztatóan és érthetően mutatta be és magyarázta el a fizika törvényszerűségeit. Ez a varázs átüt a megkopott fekete-fehér felvételeken, és most is, ma is érdeklődővé, lelkesültté teszi a nézőt. Megkockáztatom: még azt is, aki mindeddig messzire kerülte a fizikát...
Mert a varázslat nem a fizikában, hanem az emberben rejlik. Öveges Józsefben, az elkötelezett, adni tudó és adni akaró, áldott tehetségű paptanárban. Elismert és rajongással szeretett oktatója-nevelője volt tanítványainak. Amikor a harmincas-negyvenes években Vácott, majd pedig Tatán tanított, gimnazista diákjai csak úgy tolongtak, hogy részt vehessenek fizikai kísérletein, és már akkor legendákat meséltek róla. Népszerűsége abban rejlett, hogy a legbonyolultabb kísérleteket is olyan érdekesen, ugyanakkor egyszerűen tudta elmondani, hogy még az iskolázatlan ember is megérthette. Sokat dolgozott, készült az előadásaira (hajnali négykor már mindig világos volt az ablaka), és tudatosan törekedett a közérthetőségre. Azon igyekezett, hogy előadásait úgy, olyan érthetően tárja közönsége elé, ahogyan azt ő maga is elvárta volna mástól.
A DVD-sorozat őrzi Öveges professzor legkedvesebb kísérleteit, közöttük például az A sarkított fény, a Szikrázó szék, a Ruhacsipesz és űrrakéta vagy A csavart labda titka címűt. S látni, hallani őt kísérletei közben ma is élmény, ma is öröm. Mint ahogy mindez öröm volt neki is, amiről így vall a felvételen: "Én valóban megszállottja vagyok annak, hogy másoknak örömet okozzak, igen, szellemi örömöt. Én a meglátás, a tudásgyarapítás örömét és boldogságát akarom egyszerű kísérleteimmel mindenkinek megszerezni." Így, ebben az örömteli munkában érte a halál is; egy kísérlet bemutatása közben kapott agyvérzés vitte el.

Én csak tanultam, tanultam...
"Az én őseim 250 évre visszamenően néptanítók voltak apai ágon. Édesanyám libákat tenyésztett. Nyárra harminc-negyven kisliba kelt ki, és azokat ki kellett hajtani a páskomra, a legelőre... Én voltam az a libapásztor. Így éltem egészen addig, míg gimnáziumba nem kerültem. Óriási szerencsém volt, mert ingyen kaptam ebédet és vacsorát... Szegény gyerek voltam, tudtam, hogy én semmire másra nem számíthatok, mint a saját szorgalmamra, arra az eredményre, amit fölmutatok. Édesanyámra gondoltam, aki másik három testvéremet nevelte szinte a semmiből, nem lehet csodálkozni, hogy én csak tanultam, tanultam."
Öveges József
1895-ben született a Zala megyei Páka községben, ahol édesapja felekezeti tanító volt. Az apa korai halála után a megözvegyült édesanya egyedül nevelte négy gyermekét, s igencsak meg kellett küzdenie a mindennapi betevő falatért. A fiatal Öveges József a győri bencés gimnáziumban kezdte középiskolai tanulmányait, majd 1911-ben belépett a piarista rendbe. Érettségi után elvégezte a Pázmány Péter Tudományegyetemet számtan-fizika szakon, 1919-ben kitűnő eredménnyel szerzett piarista tanári diplomát; 1920-ban pappá szentelték. Szegeden, Tatán, Vácott, majd Budapesten tanított a piarista gimnáziumokban. 1948-ban a fővárosi Közgazdaságtudományi Egyetem tanárképző intézetének tanárává nevezik ki, majd még ez évben a Budapesti Pedagógiai Főiskola tanszékvezetőjévé. 1953-tól haláláig az Élet és Tudomány című hetilap szerkesztőbizottságának a tagja. 1958-tól a Magyar Televízió 100 kérdés című műsorának főszerkesztője (az adás 135 alkalommal jelentkezett). A Magyar Rádióban 256 előadást tartott, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) pedig több mint harminc éven át tudhatta őt elnökségi tagjainak sorában. Budapesten, 1979-ben hunyt el.