Mit láttunk a színházban?

Manapság Friedrich Schiller Ármány és szerelem című drámáját nehéz hitelesen eljátszani. Ennek két oka is van. Az egyik az, hogy a darab poros: Schiller korának megfelelő lassúsággal, körülményesen épülnek fel benne a drámai helyzetek, a szereplők többször - az érthetőség kedvéért - szájbarágósan tárják fel a szituációk előzményeit.
A másik ok bonyolultabb. Schiller felfogásában a polgár és az erényesség közé egyenlőségjelet lehet tenni. Manapság viszont, ha valaki kényszeresen hangsúlyozza polgár voltát, óhatatlanul pártpolitikára gondolunk, a politika pedig - párthovatartozástól függetlenül - nem éppen erénygyakorlásról szól. A győri Nemzeti Színház Ács János rendezte előadása nem is meggyőző. A főszereplő, Lujza (Balsai Mónika) polgári származása miatt nem köthet házasságot arisztokrata szerelmével (Ferdinánd: Sárközi József). A valóban erényes lány mindenre képes, hogy becsületét és apja életét megmentse. "Nekem semmi sem nehéz, csak a gyalázat" - mondja, de ma valahogy üresen csengnek a szavai. Később rátesz még egy lapáttal: koldusnak vallja magát, mert elvesztette a becsületét. A becstelenül szerzett vagyon tulajdonosait manapság senki nem gondolja lesajnálni való koldusnak.
A győri előadás időutazásra invitál: nézése közben el lehet csodálkozni azon, hogy volt valaha olyan kor, amelyben hihetőnek tetszett, hogy a herceg kitartott kegyeltnője (Dósa Zsuzsa) erkölcsi okok miatt inkább elmegy napszámosnak, és a cselszövő, gyilkos kancellár (Gáti Oszkár) is egyszer csak lelkileg megtisztul. A legtöbb színész komoly küzdelmet is vív szerepe hiteles megformálásáért. Az egyetlen kivétel Rupnik Károly. Ő valósággal lubickol a játékban: briliánsan jeleníti meg Von Kalb udvarnagyot, a gátlástalan, gyáva, törtető intrikust.
Lehet, hogy korunk hősét zsigerből könnyű megformálni? Akárhogy is van, egy biztos: a publikum Rupnik megjelenéseit zajos tetszésnyilvánítással jutalmazza. A színész persze kitűnő, de felvetődik a kérdés: a fogalmak népszerűségi indexén az ármány ma már megelőzi a szerelmet?