Otthonom a tánc

- Nem akarom "lelövetni a poént", mégis arra kérem Popova Aleszját, meséljen valamit a Fellegjárókról.
- Szerénytelenség nélkül állítom, hogy magas művészi színvonalon létrehozott, modern táncnyelvű darab. Kathy Horváth Lajos, Lovász Irén és Egerházi Attila produkciója igazi táncszínházi élményt kínál, amelyben a zene "láthatóvá válik", a muzsika "új ruhát" ölt a mozdulat és a tánc nyelvén.
- Zene és tánc együtt látható és hallható a színpadon?
- Igen. A két zeneművész ugyanis élő játékával is részt vesz az előadásban. És ha már az újdonságokról van szó, nem hagyhatom ki a Nemzeti Táncszínházban, a Talamba ütősegyüttessel közös gyermekdarabunkat, a Pöttyös Panna utazásait. Címével ellentétesen nincs ráfűzve Szepes Mária ismert meséjére, a figurákat "kölcsönvéve" sajátos világot teremtünk, mellyel a képzeletet mozgósítva, az élményen túl, továbbgondolkodásra késztetjük gyerek és felnőtt nézőinket.
- Egyik újítás a másik után... Mit jelent egy balett-társulat nevében a "színház"?
- Mi a szó nemes értelmében tánccal teremtünk színházat. A klasszikus balett műfaji értelemben halott, nincs koreográfus, aki a műfaj szoros szabályai szerint alkotna. Múzeumként működik, ilyen tekintetben érték, amit ápolni kell, de nem tud megélni. Viszont él a kortárs balett, ami, ha úgy tetszik, a klasszikusra épülő technikák és a színházcsinálás sajátos keveréke. Azt lehet mondani, hogy egyfajta új formanyelvvel létrehozott táncszínház.
- Párhuzamosan táncol az Operaházban és a társulatban. Hol van otthon?
- Mindkettőben. Nekem nem az épület, az intézmény, hanem a tánc az otthonom. Az Operában egyébként március 23-án lesz Az elfújta a szél című balett bemutatója, melyben Scarlett O'Harát táncolom.

V. A.