Tévéjegyzet

Az élet nem méz, hogy minden cseppje édes legyen, de nem is epe, hogy csak keserűséget adjon. Az igazi kérdés: milyen a méz és az epe megoszlása? Legtöbben úgy vagyunk vele, ha észrevesszük, hogy valaki kéretlenül meg akarja változtatni a megszokott méz-epe arányunkat, ösztönösen ellenállunk. "Senki emberfia ne avatkozzon az életembe, ha mégoly jóindulattal tenné is. A sorsomról én döntök meg a Teremtő, és mi ketten elegek vagyunk" - önt el bennünket az indulat.
Ennyi indulat és ennyi gőg talán még normálisnak számít a nem kívánt aránymozdítókkal szemben; de mi legyen azokkal, akiknek a méz-epe megoszlásuk már születésükkor eldőlt, és mozdíthatatlanul beállt a keserűség javára? Nos, ilyesféle létproblémákról lehetett elmélkedni a Fényes éj című, kitűnő ukrán film vetítése közben március 7­én, szerda este főműsoridőben a Duna Televíziónak köszönhetően.
Vak-siketnémák intézetében játszódik a mélylélektani történet, ahol bonyolult, erotikus töltésű emberi kapcsolatok alakulnak ki. Ám akiket ennyire megvert a természet, azok hogyan érzékelhetik a másik ember hangulatát, érzelmeit, gondolatait? Vigasztaljon bennünket, hogy a magasrendű érzékelés az ő számukra sem lehetetlen. (Egy híres sorstársuk, a 127 éve született, nagy kort megért Helen Keller írónőségig vitte, önéletírásának legújabb magyar nyelvű kiadása Csöndes sötét világom címmel jelent meg, s A kismadár címmel film is készült életéről, melynek ilyetén alakulása nem kis részben gyengénlátó tanítónőjének érdeme.)
Nagy erénye a filmnek, hogy el mer kalandozni az ezoterikus, titkokat rejtő, a közvetlen fizikai érzékelésen túli világba, és teszi ezt olyan finoman, hogy nem találjuk természetellenesnek. Még ilyen szavak is elhangoznak, hogy aura és asztráltest - mindkét megnevezés az embernek mint szellemi lénynek egy-egy tulajdonságára, illetve megjelenési formájára utal.
Hogy mi fán terem az ezoterikus világ? Érzékeltessük egy közismert jelenséggel! Hallottunk, ismerünk olyan eseteket, amikor két ember találkozik, és azonnal úgy érzik, sőt tudják, hogy ezer éve ismerik és szeretik egymást. Hogyan lehetséges ez? Az ezoterikus elméletek adhatnak rá egyféle magyarázatot. Vegyük például az asztráltestünket, amely az ebben hívők magyarázata szerint a fizikai valónktól elkülönülten létezik és szellemi lényegünket hordozza. Szóval, ha két ember rendkívüli módon odavan egymásért, akkor összesimulnak az asztráltesteik is, és kialakul valami, ami az ő közös részük.
Ha megszűnik a nagy szerelem vagy ha a fizikai testük meghal, azzal nem semmisül meg a közös rész, hanem valamiképpen önállósul, talán amolyan asztráltestbolygó válik belőle. A bolygó vonzerejét ez a két ember mindig érezni fogja. Érzik abban az életükben, amelyben az elsöprő szerelem megesett, és érzik a majdani újjászületéskor, feltámadáskor. A közös asztráltestbolygó emlékeztet, és egymáshoz húzza őket.
Az asztráltestek érintkezéséhez nem kell tudni sem látni, sem hallani, sem beszélni. Itt nincsenek hátrányban a vak-siketnémák, ahogy azt szépen elénk is tárta az ukrán mű. Szó, ami szó, a Fényes éj rendezője, Roman Balajan jelentős művész, hiszen filmet készített a lefilmezhetetlenről.