Anyanyelvi őrjárat

Fővárosunk kellős közepén, a Ferenciek terén egy divatüzlet kirakatában április első hetében erre a jó nagy betűkkel kiírt álláshirdetésre figyelek fel: Eladónöt felveszűnk. Igen, pontosan ilyen formában, ahogy olvasóink itt látják. Tehát nem eladónőt, ahogy kellene, hanem eladónöt, rövid ö-vel, továbbá nem felveszünk, hanem felveszűnk, hosszú ű-vel.
Kétségkívül elemi helyesírási hibákról van szó, hiszen a feliratban olvasható formáknak az égvilágon semmilyen magyarázatuk sincs. Ha valaki az ígéret szót rövid i-s, ígéret formában, az árboc főnevet pedig árbóc-nak írja, akkor azt legalább elmondhatjuk róla, hogy a fülére hallgatott, amikor ezeket az írásformákat választotta. Köznyelvi kiejtésünkben ugyanis mindennapos az [igér, igéret] ejtésforma, nem beszélve az [árbóc] ejtésről, amely szinte általános napjainkban. A szabályzatbeli rövid o-s írás ma már inkább csak hagyománytiszteletből fakad.
Ez a korántsem henye, kapkodós kézírással odavetett, hanem láthatólag míves, azaz mesterségbeli gonddal készített eladónöt és ez a felveszűnk forma azonban itt, Budapest központjában meghökkentő, sőt ijesztő. Hát ennyire nem figyelünk már sem egymásra, sem közös kincsünkre, anyanyelvünkre? Ennyire csekély már nálunk az írás, az írott szó becsülete? És éppen mi, magyarok követünk el ilyen durva hibákat, holott magánhangzókészletünk a leggazdagabbaknak, legszínesebbeknek egyike a világon, legalábbis Európában?  Ha nem is csak a magyarra jellemző, de mégis különös értéke nyelvünknek, hogy a hosszú és a rövid magánhangzóknak igen jelentős megkülönböztető szerepük van benne. "Pont, pont, vesszőcske" - írtam cikkem élére a főleg a gyerekek körében ismert (vajon még a maiakéban is ismert?) játékos mondóka első sorát, ezzel utalva arra, hogy írásomban az ékezetekről, vagyis a betűk fölött található, a hangok hosszúságát vagy rövidségét jelölő pontokról és vesszőkről lesz szó. Ugyanis más a füzet főnév és a fűzet ige, más a birtok főnév és a bírtok igealak, például ebben: "nem bírtok felemelni egy zsákot?". Nem mindegy, hogy olcsó áru érkezett (az áru szó itt főnév), vagy kedvező, jutányos árú farmernadrág (ez esetben az árú melléknév). Hasonlóképpen nem tehetünk egyenlőségjelet az olyan szavak, szóalakok közé, mint koros - kóros, török - tőrök - (életére) törők, lámpabura, de: búra termett idő.
Ami engem illet: azt kívánom az üzlet gazdáinak: találjanak mihamar egy csinos, ügyes eladónőt a boltjukba! Szívből kívánom, de érdekből is, ugyanis akkor eltűnik a kirakatból ez a lehangoló tábla.