Anyanyelvi őrjárat

A 2006-ban megjelent, Etimológiai szótár című, Magyar szavak és toldalékok eredete alcímű, csaknem ezeroldalas szótárban a -si képzőről ezt olvashatjuk: "[1410] Melléknévképző. Az -s melléknévképző és az -i melléknévképző összetapadásával keletkezett az ómagyar korban, feltehetően a városi szóalak végződésének a mintájára. Elsősorban 'valahová tartozó, valahonnan származó' jelentésű szavakat képez, pl. falusi, tanyasi, idevalósi. A mai köznyelvben ritka, új származékokat nem alkotunk vele."
Pontos leírás, nincs okunk vitatni a benne foglaltak helyességét. Ellenben van egy másik, játékos szóalkotással keletkezett -si képzőnk is, amelyet ez a szótár nem rögzít, s amelyet úgy néhány évtized óta elsősorban főnévképzőként, kicsinyítő-becéző szerepben használunk. Ilyen módon, ennek a -si képzőnek a révén alakult s vált a bizalmas társalgási nyelv jellegzetes becéző szavává például kuksi 'szem', aksi 'akkumulátor', valamint jogsi 'jogosítvány' szavunk.
A szintén idetartozó hapsi azonban még ezekhez mérten is különös figyelmet érdemel. Egyrészt azért, mert napjainkban még a népszerűek között is a legnépszerűbbek egyike, méltó versenytársa a pasi-nak, amelynek nagy divatjáról egyszer már írtam. De megkülönböztetett figyelmet érdemel a hapsi az eredete miatt is, ez ugyanis némileg mindmáig tisztázatlan. Az szinte bizonyos, hogy a 'cimbora, barát' jelentésű, jiddis eredetű haver szóval függ össze, esetleg német közvetítéssel. Azt azonban, hogy a haver szó csonkított formájához társult-e a -si képző, vagy pedig a rokon jelentésű haver és pasi szó összevegyülésével keletkezett a hapsi, a rendelkezésünkre álló adatokból nem lehet egyértelműen eldönteni. Én az előbbit érzem valószínűbbnek, főleg azért, mert egy havsi -%u203A hapsi alakváltozás végbemenetelének feltételezése egyúttal magyarázatot ad a bizalmas társalgási nyelvben szintén elég gyakran előforduló, -si képző nélküli hapi, hapek változatok keletkezésére is.
 De nem ez a lényeg. A fontos az, hogy tudjuk: ezek a jórészt a fiatalok körében, a bizalmas társalgás nyelvében, valamint - ezt sem hallgathatom el - a bűnözők, az alvilág nyelvében járatos, sőt "menő"-nek számító hapi, hapek, hapsi, hapsikám formák szókincsünk részei, együtt kell élnünk velük. Ez azonban korántsem azt jelenti, hogy örülnünk is kell nekik, s együtt kell úsznunk az árral. Gondoljanak olvasóink a jól ismert közmondásra: Akinek nem inge, ne vegye magára! Vagy ahogy a régiek mondták: Kinek nem szűre, ne viselje!