Az én képernyőm

Négynapos ünnep bizony feladja a leckét a tévécsatornáknak. Hát még, ha az a húsvét. A nyuszizás-tojásfestés-locsolkodás témakör nemigen tart ki ennyi ideig, amúgy meg ezekről sok újat aligha lehet mondani. A kereszténység legnagyobb ünnepéről pedig igazán nem könnyű a tévé nyelvén szólni, hiszen a Megváltó halála és feltámadása a hit legmélyebb misztériuma. Így hát a templomi közvetítéseken túl maradnak a bibliai témájú filmek. Magam nem vagyok e műfaj rajongója, az évek során látott számtalan opusból talán kettő-három érintett meg. Leghozzáértőbben a Duna TV bánik a vallási ünnepekkel: mint máskor, most is a témához illő, szép koncertet sugárzott. Filmkínálata is méltó volt, színvonalas művekkel. Amúgy pedig a többieknél akadt D'Artagnan, Monte Cristo, Hannibál, Jane Eyre, Batman - és számos hasonló örökzöld, amelyek ilyenkor körbejárják a csatornákat. De legyünk megértőek, iszonyú sok filmet felvesz egy négynapos ünnep. Mivel pedig csodás idő volt, remélhetőleg napközben nem sokan meredtek a képernyőre.
Húsvéthétfőn aztán egy igen szép és kellemes angol filmet adott az m1. Az Elvarázsolt április sokadik feldolgozása volt annak az olthatatlan vonzalomnak és vágyakozásnak, amelyet a britek évszázadok óta éreznek Itália iránt. Számos írójuk, költőjük, filmesük választott otthonként olajfaligetek és szőlőskertek közt álló régi kőházakat, barangolt ősi kövek között, szívta be az oleander és a jázmin édes illatát, bámulta a kéknél is kékebb tengert. Több ezer tehetős brit élt így délen, sok százezer pedig álmodozott róla. A múlt század húszas éveiben négy angol nő töltött el néhány hetet egy festői tájban, otthoni szürke, fáradt, semmilyen életük elől menekülve. Itália szépsége és szabadsága felkavarja őket, de aztán mindnyájuknak megmutatja a helyes utat. Kár, hogy ennek a világnak már vége. Pedig milyen vigasztaló lenne a tudat: csak tarts délnek, és minden megoldódik!