Kölcsönvett emlékek

E megállapítás hátterében egy kísérlet áll, amelyet a kutatók olyan emberekkel végeztek, akik hipnózis után úgy vélték, előző életük, sőt életeik voltak. A kísérlet kontrollcsoportját olyan emberekből válogatták, akik nem hisznek a lélekvándorlásban.
A vizsgálat során a kísérleti alanyoknak egy olyan listát mutattak, amelyen negyven, nem közismert név szerepelt. Két óra elteltével egy másikat tettek eléjük, amelyen szintén rajta volt a negyven nem közismert név, csakhogy híres emberek és más, nem híres emberek neveivel keverve. Azt kapták föladatul, hogy megmondják: ki híres és ki nem a listán szereplők közül. Kiderült, a reinkarnáció hívei kétannyiszor tévedtek ebben a feladatban, mint akik nem hittek benne.
A kutatói következtetés: a reinkarnáció hívei olyan típusú memóriazavarban szenvednek, ami abban nyilvánul meg, hogy nem képesek megmondani, bizonyos emlékeik honnan származnak. Így olyan élményeket, emlékeket is a sajátjuknak tekintenek, amelyeket pedig valójában kölcsönvettek. Ezt támasztja alá az a kutatói tapasztalat is, hogy ha az ilyenfajta emléktévesztésben szenvedő embert hipnózisban valamilyen elképzelt élményről beszéltetnek, s ezt egymás után gyakran megismétlik, a képzelt élmény (emlék) egy idő után saját élményként rögzül benne.
Amerikai kutatók szerint az ilyen típusú memóriazavar a túlságosan élénk képzelet egyik mellékterméke. Nem tartják kizártnak, hogy az előző életekben, illetve a jelenbeli után következő(k)ben hívők a reinkarnációba vetett hittel valójában lelki védelmet keresnek a halállal, a halálfélelemmel szemben.