Rajzos fohász az istenekhez

Legújabban - részletes kutatás eredményeként - minden eddiginél megalapozottabb elmélet született a perui sivatagi ábrák magyarázatára. A Zürichi Egyetem és a bonni székhelyű Német Archeológiai Intézet munkatársai a legmodernebb technikai eljárásokat bevetve kerestek választ. Különösen kapóra jött nekik azoknak az épületeknek a föltárása, amelyekre korábban a környék több fennsíkján bukkantak más kutatók. Számos olyan kagylót és hasonló áldozati tárgyat találtak ugyanis bennük, amelyek egyértelműen a vízkultuszhoz kapcsolódtak. Ami annál is meglepőbb volt számukra, mert manapság ez a vidék Földünk egyik legszárazabb területe, sokszor két-három esztendő is eltelik, míg végre esik egy kis eső.
A német tudóscsoport megállapította, hogy a terület valaha jóval csapadékosabb és hűvösebb volt, mint ma, következésképpen a termékeny földek bőséges terméssel fizettek művelésükért. Az éghajlatváltozással nagy veszedelem tört az itt lakókra: ahogy egyre ritkábbá vált a csapadék és egyre erőteljesebbé az elsivatagosodás, úgy növekedett az ínség. Az őslakosok végső kétségbeesésükben az istenekhez fordultak: hatalmas szentélyeket emeltek és óriás ábrákat rajzoltak a földre, akkorákat, hogy a magasban lakó istenek tisztán láthassák és megérthessék a hozzájuk fordulók kívánságát. Nevezetesen, hogy adjanak esőt földjeikre. De - mint kiderült - hiába. Győzött a sivatag; az indiánok végül elhagyták ősi lakóhelyüket.

Előtűnő sárga réteg
A perui sivatagi ábrák keletkezésének legrégebbi időpontját Krisztus előtt 800-ra teszik a kutatók. Ettől kezdve mintegy hatszáz éven át folyamatosan gyarapodott a számuk. A homokba rajzolt ábrák közelről fölismerhetetlenek, csak a levegőből jól kivehetők. Legtöbbjük különféle állatokat, kígyót, majmot, pókot ábrázol.  Hogy miképpen készültek a rajzok? Ehhez tudni kell, hogy a sivatag felszíne alatt élénk színű, sárga homokréteg húzódik. Efölött sötétbarna kavicsok és kövek csaknem egybefüggő szőnyege terül el. Az indiánok fölfedezték, hogy ha a köveket fölszedik, előtűnik alóluk a sárga réteg, és föltűnő színkülönbség jön létre. Ha a köveket meghatározott terv szerint szedik föl, akkor így valójában ábrát rajzolnak a föld felszínére. Ezzel az eljárással hozták létre a máig sok kérdést fölvető, különleges rajzokat.