Angyal leszek fenn az égben

- Negyvenéves, hatvan éve táncol...
- Összekeverte: hatvanéves vagyok, s negyven éve profi táncos.
- Milyen ajándéknak örül a jubileumokon?
- Ha adhatok. Nemrég gálaestet szerveztem a kutyák megmentéséért.
- Ennyire szereti a kutyákat?
- Egyetértek Bereményi Géza íróval, aki azt tartja: "Amikor az angyalok elhagyták a földet, maguk helyett itt hagyták a kutyákat." Gyorsan hozzáteszem: mert az angyalok megijedtek az emberektől. Gyerekkorom óta vannak kutyáim, mindig is ők voltak a legjobb barátaim.
- Az ember legjobb barátja a kutya?
- Sőt inkább a társa.
- Az emberek közt nincs barátja?
- Dehogynem! Nekem a barátságnál is fontosabb a család. Nem titok, Kupa Mihállyal több mint tíz éve vagyok szoros családias viszonyban. Ezt a kapcsolatot nem az határozza meg, hogy tudja-e támogatni az együttesemet, hiszen csak az első három évben segítette anyagilag a munkánkat, hanem az, hogy időközben erős kötelék alakult ki köztünk, ahogy mondtam, családias viszony.
- Ez mit jelent? Összejárnak?
- Nem szeretnék erről beszélni, ez személyes ügy.
- Hiányzik a család?
- Szomorú, hogy akik a legfontosabbak voltak számomra, azok már nem élnek. De van nekem családom: a balettegyüttes. Közel húsz emberért felelősséggel tartozni nem kis dolog. Ez csak úgy lehetséges, ha egy férfinak "lelki töke" van.
- Micsodája?
- Egy férfi nem attól férfi, hogy szexuálisan mit produkál. Az lényegesebb, hogy van-e "lelki töke", amivel képes a felelősségvállalásra, vagy nincs. Ebben én nagyon erős vagyok. Egy egész csapatot fizetni, tanítani, sikerre vinni bizonytalan anyagiak közepette nem kis teljesítmény.
- Vannak nehéz pillanatok?
- Voltak, vannak, lesznek.
- Olyankor ki akar szállni?
- Majdnem mindegyik nap így kezdődik vagy így fejeződik be.
- Oda fogunk kilyukadni, hogy nincs pénz a kultúrára. De szentségtörés-e azt feltételezni, hogy nálunk keveseket érdekel a balettművészet?
- Ennél sokkal súlyosabb gondok vannak az országban. Hosszú lenne a panaszlista, elég csak a nyugdíjasok vagy az oktatás helyzetét említeni. Nem nehéz felismerni, hogy a saját együttesemben felmerülő problémák szinkronban vannak az országot érintő problémákkal. Emiatt persze szomorkodhatunk, de én inkább azt mondom, meg kell próbálni küzdeni a változásokért.
- A műfaj elfogadtatásáért is küzdeni kell?
- Miért erőlteti ezt a kérdést? Nem ebben rejlik a titok. Ha a nézők megtisztelik a művészeket érdeklődésükkel, akkor ők legalább olyan fontosak, mint akik a színpadon állnak. Az a táncos, aki ezt figyelmen kívül hagyja, s csak a saját örömére táncol, zárkózzon be egy szobába, és táncoljon magának.
- Hatvanévesen lehet balettozni?
- Egy nemzetközi rangú focicsapatban lehet hatvanéves a középcsatár? Nem tudja elképzelni, ugye? Ez eléggé lehetetlen is, de hát vannak lehetetlenségek. A jó isten tud olyan helyzetet teremteni, ami a lehetetlenséggel határos. A Rómeó és Júliában persze nem Rómeót táncolom. Mindig a koromhoz illő szerepet.
- A balettművészek korán nyugdíjba mennek. Ön is nyugdíjas?
- Csak papíron. Tizenöt évvel vagyok a nyugdíjkorhatár felett, de nem vonultam vissza. A tánc nem a testből fakad.
- Bozsik Yvette azt nyilatkozta, hogy a vaginájából táncol...
- Én meg az agyamból, a lelkemből, a szívemből és a szexualitásomból. Amikor az ember táncol, megpróbálja a testét úgy kifaragni, hogy az alkalmas legyen az érzései, a gondolatai közvetítésére.
- Na de a huszonéves Markó Iván teste teljesen más volt, mint most a hatvanévesé!
- Én azt hiszem, mindig olyan a testem, amilyennek mutatni akarom.
- Szereti megmutatni, vagy jobb eltakarni?
- Nem vetkőzöm le meztelenre. De meg kell mutatnom magam, ha már táncos vagyok. Nincs mit takarni, a jelmeznek sem az a funkciója.
- Átvitt értelemben persze minden művész meztelen a színpadon.
- Nekem az a tapasztalatom, hogy szóval lehet hazudni, tánccal viszont nem.
- Ennyi idősen jobban fél a szerepléstől?
- Nem. Tizenévesen is ugyanígy féltem. Nem változott semmi.
- Rutinból megy?
- Nálam és az együttesemnél nem létezik rutin.
- Barátságban van a korával? Ha reggel belenéz a tükörbe...
- Nem nézek bele. Megiszom az első kávémat, majd izomlazító gyakorlatokat végzek, aztán jöhetnek a klasszikus balett alaplépései. Mindennap másfél órát tréningezek.
- Akkor is, ha beteg?
- Hál' istennek, nem szoktam beteg lenni. Csak a cigitől köhögök.
- Nem kellene cigarettáznia!
- Nem maga az első, aki ezt mondja.
- Mit nem kéne még?
- Nem szabadna türelmetlennek lennem. Ebben a tekintetben a végletek embere vagyok: egyszer angyali türelmem van, máskor pedig toporzékolok. A szakmát illetően türelmesnek tartom magam, a magánéletben viszont türelmetlen vagyok. Számomra a táncban létezik a tízparancsolathoz hasonló értékrend. Soha nem követelek olyasmit a társaimtól, amit magamtól ne követelnék. De a jó isten nem demokrata, és mi sem vagyunk egyformák.
- Mi van akkor, ha nem tartják be a táncosai a tízparancsolatot?
- Akkor elvesztem a fejem.
- Ön megszegte a tízparancsolatot valaha?
- Soha.
- Nem is volt rá oka, hisz mindent megkapott. Markó Iván azt csinálhatott, amit akart...
- Most kötekedni akar velem? Elmesélek magának valamit. Amikor 1984-ben a Győri Balett felmondott, mert megalázó körülmények között dolgoztunk, rendőrök jöttek értem, hogy vonjam vissza telefonon a felmondást. Forradalmi viselkedés volt ez akkoriban. Csak úgy voltam hajlandó tárgyalni, ha a követeléseinket teljesítik. Aztán 1991-ben vége lett a történetnek.
- Mit tanult abból a korszakból?
- Azt például, hogy az embernek mennyire fontos a szabadságvágy, képes-e megalkudni vagy nem. Ha valaki csak szabadságra vágyik, és nem tud megalkudni, azért nagy árat fog fizetni.
- Látja önmagát kívülről?
- Nyolcvan százalékig igen.
- És milyen embernek?
- Arra kíváncsi, hogy okos vagy buta, szép vagy csúnya, sovány vagy kövér vagyok-e?
- Melyik a sok közül?
- Mi érdekli?
- Milyennek látta magát utólag visszanézve a Fábry-showban?
- Sokkal feszültebb voltam a szokásosnál, de azért jól és vállalhatóan beszéltem. Fábry tisztelettudóan viselkedett velem.
- Hát ha az tisztelettudó viselkedés, hogy azt is megkérdezte öntől, körül van-e metélve...
- Az már durva volt, súrolta a határokat. Amint a válaszom is. Azt feleltem: Jézus is körül volt metélve, és őt is elvitték volna Auschwitzba a zsidóüldözés idején.
- Más erről nyilvánosan beszélni, és megint más egy pohár bor mellett.
- Ebben egyetértünk.
- Mintha az utóbbi időben ön is többet beszélne a zsidó származásáról, a vallásáról, mint régebben...
- Ez tévedés.
- Elkerülték volna a figyelmemet a nyilatkozatai?
- A rendszerváltás előtt is beszéltem róla. Nekem gyerekkoromtól kezdve meghatározza az életemet a zsidó vallás.
- Amiben persze nem a körülmetélés a lényeg...
- Azért annak is van jelentősége.
- Mindent eltáncolt?
- Béjart-tól megkaptam a balettirodalom legszebb és legnehezebb szerepét, a Tűzmadarat. Ezt nem lehet felülmúlni.
- Ha azzal fejezi be a pályáját, nincs hiányérzete?
- Sok szín van az életben, s én utána is kaptam belőle.
- Milyennek képzeli magát húsz év múlva?
- Angyal leszek fenn az égben, és vigyázni fogok Magyarországra.

Névjegy
Markó Iván táncművész, koreográfus 1947-ben született Balassagyarmaton. Tanulmányait az Állami Balett Intézetben végezte, 1967-ben kapott diplomát. Ettől az évtől 1972-ig erősítette a Magyar Állami Operaház társulatát. Ezt követően 1979-ig a világhírű francia koreográfus, Maurice Béjart brüsszeli társulatának vezető szólistája volt. Hazatérte után megalapította a Győri Balettet, melyet tíz éven át vezetett, hirtelen távozásáig. Világjárása során hosszabb-rövidebb időt töltött Párizsban, Milánóban, Bécsben, Sydneyben, Jeruzsálemben a Rubin Akadémia balettmestere és koreográfusa volt. 1996-ban hozta létre a Magyar Fesztivál Balettet. Főbb elismerései: Érdemes művész (1981), Kossuth-díj (1983).