Az utazós életforma többekben mély nyomot hagyott. Pál István "Szalonna" prímás például a hazatérte utáni napokban, ha felszállt egy járműre, rögtön a szendvicséért nyúlt. A tizenhárom hétnek majdnem mindegyik napja így telt: kora reggel indulás, hat-hét óra autóbuszozás (szendvicsevéssel), megérkezés, színpadbejárás, próba, előadás, majd éjfél körül lefekvés. Harcedzett lányaink és fiaink jól bírták a gyűrődést: egy-két tüsszentést, néhány könnyű testi sérülést és egy múló kis vakbélműtétet leszámítva mindenki makkegészségesen tért haza.
Persze az évszázad legnagyobb kulturális eseményeként emlegetett vendégszereplés elsődleges célja nem az egészségmegőrzés volt. Kitűnő népművészeink 62 helyszínen, kilencvenezer néző előtt 64-szer adták elő, minden alkalommal frenetikus sikerrel, a Magyar Concerto - Bartók Béla emlékére című műsorukat. Pedig a Mihályi Gábor rendező-koreográfus vezette csapat nem lufis-konfettis, álmagyar revüvel igyekezett helyi publikumot igézni, hanem a megszokottól eltérő, új folklórszemléletű, korszerű látványközegbe ágyazott kortárs táncművel jelentkezett. Kockáztattak - és nyertek: útjuk mentén a sajtótudósítások és kritikák egyöntetűen világsikerről számoltak be.
Az együttes a fárasztó turné után sem vesz vissza a tempóból: májusban 22-szer lép a magyar közönség elé - 4-én és 5-én a Hagyományok Házában az Amerikában jól bevált műsorral. Előbb-utóbb talán itthon is híre megy: van egy megújult, világhírű Állami Népi Együttesünk.
