A tény, hogy a csökkentett táplálkozás meghosszabbítja az életet, már az 1930-as évek óta ismert. A tudósok ezt mindeddig azzal magyarázták, hogy így az élőlénynek nagyobb az esélye a tartós élelemhiány átvészelésére. Most e magyarázathoz genetikai háttér, egy gén jelenléte is társult. A kutatók legelőször egy fonálférgen tanulmányozták a pha-4 hatását. Kiderült: ha a férgekből ezt a gént eltávolították, hiába éheztették őket, az semmi módon nem befolyásolta a férgek élettartamát. A gén jelenlétében ellenben az éheztetés a pha-4 fokozott működését idézte elő, a koplalás következtében meghosszabbodott az életidő.
Noha a vizsgálatokat férgeken végezték, az összefüggések és eredmények érvényesek lehetnek más fajokra is. Annál is inkább, mert a kutatók szerint az emlősöknek - és így az embernek is - ismertek olyan génjei, amelyek nagy mértékben hasonlítanak a szóban forgó pha-4 génhez. Mindaddig, amíg a feltételezést az ember esetében nem igazolják, a józan mértéktartást ajánlják a tudósok. Ha túlságosan keveset eszünk, állandó éhkoppon rövidebb ideig élünk. Mint ahogy ha túlzásba esünk és a kelleténél (jóval) többet eszünk, elhízunk, és akkor emiatt csökken az élettartamunk. Hogyha étrendi megszorításokkal a két szélsőség közötti arany középúton maradunk, meghosszabbodik az életünk.
