Mondvacsinált madzsarik

A kutató szerint a madzsarik sokat megőriztek a magyar kultúrából és hagyományokból, többet is, mint az egyiptomi magyarabok. Ennek bizonyítékai, hogy számos magyar hangzású szót használnak (például a vizet 'vez'-nek mondják, a napot pedig ők is 'nap'-nak nevezik), zenéjük és dalaik, illetve azok témái is meglepően nagy hasonlóságot mutatnak a magyar dallamokkal, a magyar népdalok témavilágával.
Íme a szenzációs hír, amiből - most kapaszkodjon meg az olvasó - egy árva szó sem igaz! Az egész csak kitalált, a szerzők szándéka szerint csak azért, hogy bebizonyítsák: milyen könnyű manapság álhírt faragni. És itt a recept: találj ki egy feltűnést keltő hírt, lásd el minden olyan kellékkel, amitől minél valóságosabban hat, és tedd közzé. Máris kész a szenzáció. (A siker nem is maradt el: néhány lap komolyan vette és közölte is a "felfedezést".)
Meglehet, tanulságos ez a leleplezősdi, azonban ami történt, mégiscsak könnyelmű játék a tudománnyal. Játék azokkal a tényadatokkal és kutatási eredményekkel, amelyekhez rendszerint kemény és következetes, nemegyszer áldozatokat is követelő kutatómunkával jutottak, s amelyek ma is megbecsült kincsei egy nemzetnek vagy éppen az egész emberiségnek. Játszani velük méltatlan és felelőtlen dolog.
A magyarabok léte tudományos tény. Núbiában, a mai Egyiptom és Szudán határán élő, magát magyarnak valló népcsoport neve a magyarab, amely a magyar és a törzs jelentésű núbiai szó összetételéből keletkezett, magyar törzset jelent (nem a magyar és az arab szó összevonásából jött létre). Arra nézve, hogy hogyan kerültek Afrikába, kétféle magyarázat (eredetmonda) is létezik. Az egyik szerint az ősök 1517-ben érkeztek Egyiptomba, mégpedig I. Szelim török szultán hódító seregének katonáiként. Miután Alexandriát elfoglalták, a szultán helyőrséget állíttatott föl, amelynek a magyar csapat is része volt. A fősereg elvonulása után azonban a helyőrség tagjai föllázadtak a szultán ellen, aki nagy erőkkel indult meg ellenük. Menekülésre fogták a dolgot, s a magyar csapat az egyiptomi Vádi Halfába menekült, és ott telepedett le.
Az Asszuánban élő magyarábok másképp emlékeznek eredetükre. Szerintük elődeik azok a magyarok voltak, akik Mária Terézia idején (aki 1740 és 1780 között volt Magyarország királynője) érkeztek ide, mert a királynő kiutasította őket az országból, mivel áttértek az iszlám hitre.
Akárhogy is kerültek Afrikába, a magyarabok máig büszkék magyar eredetükre. A múlt század elejétől kezdve több expedíció is indult Magyarországról a megkeresésükre. Az elsőket gróf Almásy László vezette a húszas-harmincas években. Fodor István keletkutató 1993-ban több látogatást tett náluk, legutóbb pedig Vujity Tvrtko újságíró kereste föl őket és adott hírt róluk a Pokoli történetek című könyvében. S hogy mennyire létezők és mennyire fontosak az anyaország számára is, arról tanúskodik: a Magyarok Világszövetsége 1992-ben fölvette őket a tagjai sorába.