Thália legelőjén

Ezt mindenki tudja, és az sem titok, hogy annak, aki nem eléggé erőszakos, felkopik az álla. Ezért aztán közös érdek igazából nincs is, csak sok-sok egyéni: a marha szerepében színre lépők igyekeznek minél nagyobb területet kisajátítani maguknak, s mivel a legelő mérete nem nő, az újonnan érkezőknek már betevő falat is alig jut. Pedig sok "öreg marhának" már étvágya sincs, csak azért zabál, mert tudja: ha nem követel minden évben többet, azt fogják gondolni róla, hogy kevesebbel is beéri.
Nem vitás, hogy nem ártana a színházi életben végre megnyugtatóan rendezni a közös dolgainkat - például a színházi törvénnyel. A körültekintő, működő jogi szabályozás sokat segítene a szakmának - de nem oldana meg mindent. Pusztán a törvénytől több pénz nem lesz, sőt elképzelhető, hogy többeknek kevesebbel kell majd beérniük. Elodázhatatlan tehát, hogy a szakma a hosszú távú, valódi közös érdekeit felismerve összefogjon, mert amíg a marhák egymást pusztítva veszekednek, a legelőtulajdonos más, látványos eredményeket produkáló területbe pumpálja - a mi pénzünket. De drukkoljunk és bizakodjunk: a kulturális minisztérium és a színházi társaság között zajlik az egyeztetés a színházi törvény ügyében. És ha a pénzügyi és szervezeti kérdésekben megfelelő eredmény születik, talán eljön annak az ideje is, amikor színház kapcsán - művészetről is beszélhetünk.