Emlősleltár nagy hiánnyal

Az európai emlősöket leginkább az ember terjeszkedése, a beépített környezet növekvő aránya, az erdőirtás, valamint az árterületek kiszáradása, lecsapolása veszélyezteti, amelyek miatt egyre csökken, szűkül az életterük. A fokozódó mezőgazdasági termelés, illetve a talaj, a vizek és a levegő szennyezése is ritkítja soraikat. Mindezek különösen is megviselik a párduchiúzt, a tatárantilopot, a földközi-tengeri barátfókát és az északfoki bálnát, amelyek ma már a kihalás szélén állnak. (Párduchiúzból például alig 150 példány él, a barátfóka állományát pedig legföljebb 450 egyedre becsülik a szakértők.) Ma már csak célzatos, szigorú fajvédő programokkal, jelentős anyagi áldozatokkal menthetők meg, mint például az európai bölény, amely száz évvel ezelőtt került nagy veszélybe. Szó szerint az utolsó példányait gyűjtötték össze az állatkertekben, majd szigorúan védett rezervátumokat létrehozva fokozatosan visszaszoktatták őket a természetbe. Így érhette el az európai bölény példányszáma mintegy száz év alatt az ezernyolcszázat. Hasonló sikertörténet az alpesi kőszáli kecske esete, amelyet az ezernyolcszázas évek végén szinte az utolsó példányig levadásztak, mígnem az utolsó pillanatban Olaszország teremtett neki menedéket az egyik nemzeti parkjában, ahol számottevően el is szaporodott és így megmenekült a teljes kipusztulástól.

Drámai vörös lista
A Nemzetközi Természetvédelmi Unió legfrissebb Vörös listája szerint az 1500-as évek óta 784 növény- és állatfaj halt ki bolygónkon, és 65 ma már csak fogságban létezik. Napjainkban mintegy 16 000 faj veszélyeztetett, ami részletezve anynyi tesz, hogy a kihalás fenyegeti minden harmadik kétéltűt, minden negyedik emlősfajt, minden nyolcadik madárfajt, és hasonló veszélyben van az örökzöld fafajok negyede is.