Névforduló

Pétert az apostolfejedelemnek, az első pápának tekintik. Pál a népek apostola volt, aki minden embert bevont a jézusi megváltás lehetőségébe. Ők ketten a kereszténység kulcsemberei. Külön-külön is rendkívül jelentős személyiségek voltak, hatalmas életművet hagytak maguk után - ezen a napon mégis együttesen emlékezünk rájuk. Indulásuk, életpályájuk sok ponton különbözik, de közös bennük a feltétlen odaadás a szent ügyért. Pedig esendő emberek voltak. Az Evangélium tanúsága szerint Péter, az egyszerű halász sokszor nem értette meg Jézust, sőt, gyávaságból háromszor is megtagadta. Ő azonban mégis meglátta a gyenge emberben rejtőzködő kősziklaerőt, ami majd megszilárdítja hitében, és késszé teszi a mártíromság vállalására is Krisztusért.

Pál nem tartozott a tanítványok közé, a jómódú, több nyelven beszélő, művelt farizeus kezdetben gyűlölte a keresztény tanokat. Egy napon azért indult Damaszkuszba, hogy onnan elhurcoltassa a keresztény híveket. Ám az úton megjelent neki az Úr, aki szomorúan kérdezte, miért üldözi őt. Attól a perctől kezdve a megtért Pál egész további életét Krisztusnak és az ő egyházának szentelte.

Életüket is adták hitükért. Kettős névünnepük mártírhalálukra emlékeztet, amelyet Néró császár keresztényüldözése során szenvedtek Rómában, Kr. u. 67-ben. Pétert keresztre feszítették, saját kérésére fejjel lefelé, mert nem tartotta arra méltónak magát, hogy úgy haljon meg, mint mestere. Pált, mint római polgárt, lefejezték a Rómából Ostiába vezető út mentén. Sírjaik felett hatalmas bazilikák épültek. A Szent Péter-bazilika mindmáig a földkerekség legnagyobb temploma, amelyet az évszázadok során sokmillió ember keresett fel, s ahol a pápai oltár alatt a mélyben a szent apostol csontjai pihennek.

Péter és Pál apostolok külön-külön s együttesen is a legismertebb, legtiszteltebb alakjai - a katolikusok számára szentjei - a kereszténységnek. Névnapjukhoz számos népszokás kötődik, s hagyományosan ezen a napon kezdődik az aratás is.