Egyszerűen jó

Azt hiszem, egy világhírű művész sikere, puritánsága és ebből fakadó népszerűsége abban rejlik, hogy képes egykönnyen felrúgni a szabályokat. Így marad meg őszintének, így mutatja meg egyszerűségét. A feltűnően alacsony termetű, 47 esztendős Bryan Adams halk szavú, megfontolt, kedves és értelmes (a hölgyeknek még szexi is). Szűk félóra elég volt ahhoz, hogy belopja magát az újságírók szívébe. Esti koncertjén folytatódott a varázslat. Minden a lehető legtermészetesebb és legegyszerűbb formában zajlott. Először is Adams jól kicselezte a közönséget: nem a nagyszínpadon kezdte, hanem benn, a sűrűjében, a nézők között felállított alkalmi dobogón. A rajongók közvetlen közelében. Nem félt kezet nyújtani, pacsizni, sőt lement a fiatalokhoz, akik fényképezték, simogatták bálványukat (egy lány még a zenész pólója alá is bedugta a buksiját). Kevés világhírű művész mer vállalni ilyesmit, mások inkább testőrökkel veszik magukat körül.
A magánéletét titokban tartó, újabban fotográfusként is jegyzett, ereje teljében lévő vegetáriánus rockzenész, Bryan Adams két órán keresztül játszott, sztárallűröknek nyoma sem volt benne, és szuflával is bírta. Az összes nagy slágerét bemutatta, profi zenekarának és fantasztikus gitárjátékának köszönhetően remekül szóltak. Rekedtes hangjára hullámzott a tömeg, szerelmes dalai alatt a párok egymáshoz simultak. Igazán jól szórakozott a közönség, s ehhez nem kellett fülsiketítően dübörögniük a hangfalaknak. Slágeresen kellemes (és teliholdas) nyáreste volt. Bryan ezúttal is bebizonyította, milyen jól bánik a közönséggel: színpadra hívott egy veszprémi egyetemistát, duettet énekelt vele, a végén pedig ismét az alkalmi dobogón tűnt fel, ott megtáncoltatott négy-öt csinos fiatal leányt, majd egy szép balladával búcsúzott el Budapesttől.
Egyszerűen nagyszerű volt. Egyszerűen jó.