Mozizunk a kertben

Ültünk a pad támláján vagy a fűben elheveredve, és a mozis körbejárt, hogy összeszedje a nézőktől a két forintokat. Ennél komfortosabb volt a kertmozi. Széles vászon, cinemascope, híradó az elején, benne Csőke Józsi bácsi sportepigrammája, sör a lábnál, cigaretta a kézben, és szúnyogcsapkodás közben láttuk a fejünk felett úszni a holdat. Egy-egy bodorabb cigarettafüst-nyaláb bekeveredett a fénycsóvába, és a néző önálló alkotásaként adódott hozzá az eposzhoz.

Na, itt kellett volna megállni a mozisszakmának! Jó, megcsináltuk a körpanorámás, háromdimenziós, szagos, füstös, hintázószékes mozit – mint ahogy építettünk hétcsillagos csodaszállókat is Dubaiban –, de az ember léptéke azért a kertmozi, miként vendéglátásban a kockás abrosz, zónapörkölttel, üveg borral, szódával. Szállodában pedig a tiszta, csendes, kispárnás, otthonos nyugalom. Meghódítottuk a világűrt is, de nyugdíjasbuszok nem fognak indulni a Holdra. Hollywood a sztárkultuszával, megarendezvényeivel a mozi dekadenciája. Nincs hozzá közünk, hát meg sem nézzük. Mosolygok, amikor látom, hogy a plázák hipervetítőibe milyen kétségbeesetten toborozzák azt a néhány nézőt. A pálmafa alakú szigetszállókat ma még a gazdagok kivagyisága élteti, de ha már valamennyien megfordultak ott vendégként, csődbe jutnak, mint a nézőtől eltávolodott mozik. Egyikért a szívem szakad meg, úgy sajnálom, a másik hidegen hagy.