Aida hódító úton

– Milyennek ítéli meg a mi Aidánkat?
– Lenyűgözött az előadás. Először a szabadtéri környezet varázsolt el, majd a színészek virtuóz előadásmódja. Az összes résztvevőt tehetségesnek tartom. Az Aidát még nem láttam huszonkét zenésszel és ilyen nagy számú társulattal. A címszereplőnek kiváltképp egyedi a hangja, egyszerre romantikus és nyers, nagyon más, mint amihez hozzászoktam.
– Mit szólna hozzá Elton John?
– Tudom, hogy nagyon büszke a show-ra. Biztosan tetszene neki a magyar változat is, gondoskodom róla, hogy eljusson hozzá. Elton John, a populáris rockzene legendás alakja mesteri módon alkotta meg a Verdi-opera musicalváltozatát, amellyel meghódította a fiatal közönséget. Sokat tettek hozzá a magyarok, kitűnő ötlet volt például Radamesz és Aida tragikus szerelmi történetét szabad ég alá vinni, s a rendezést is kreatívnak tartom.
– Milyen kifutása lehet a produkciónak Kelet-Közép-Európában?
– Több országban is elő kellene adni. A magyarok teljesítménye annyira megfogott, hogy a premier után azonnal felhívtam néhány mérvadó személyt New Yorkban és Londonban. Szeretnék lehetőséget teremteni arra, hogy minél változatosabb helyszíneken bemutathassuk a darabot, például a környező országok szabadtéri színpadain.
– Hogyan került kapcsolatba Elton Johnnal?
– Robert Stigwood producer megbízottjaként találkoztam vele. Nekem kellett gondoskodnom az ellátásáról, amikor a legendás The Who rockoperájában, a Tommyban fellépett. Elton Johnt rendkívül gyors felfogású embernek ismertem meg, kapcsolatban maradtunk, sőt a Rocket Records lemezkiadó üzleti ügyeiben együtt is működtem vele. Később dolgozni kezdett egy régi barátommal, Tim Rice íróval, akinek nevéhez fűződik például a Jézus Krisztus Szupersztár, az Evita, majd az Eltonnal közösen létrehozott Oroszlánkirály, illetve Aida.
– Kik a legjobb barátai a hírességek közül?
– Nagyon sok neves művészt ismerek, de nem vagyok olyan, aki szeret sztárokkal együtt lógni vagy nevekkel dobálózni. Szerencsére munkám során lehetőségem van olyanokkal is időzni, akik nem kirobbanó tehetségek, nem nagy reményű zenészek és nem sztár alkatú színészek.
– Miként nőtte ki magát az ön ügynöksége?
– Nem egyik napról a másikra lett világcég. Az építkezést 1952-ben kezdtem, mára az MTI a zenei piac hatvan százalékát uralja, mi rendelkezünk az összes Disney-musical licencével, s több mint 250 musical jogtulajdona szerepel a katalógusunkban. Gyümölcsöző kapcsolatunk van Japánnal, Dél-Amerikával és a skandináv országokkal, kötöttünk már üzletet Dubaival is. Életem egyik legkülönlegesebb élménye Kínához fűződik, ahol mandarin nyelven adták elő a West Side Storyt.
– Érhetik még meglepetések a musicalt illetően?
– Szeretem látni a gimnazista tinédzsereket, ahogy megcsinálják a saját verziójukat egy-egy musicalből. Ezek a fiatalok határtalan képzeletükkel és kifogyhatatlan rögtönzéseikkel sok újat képesek hozni a színház világába. Ők még nem annyira öntudatosak, mint akik színiiskolát végeztek.
– Mire a legbüszkébb?
– Világszerte szerveztem gyerekeknek színházi köröket. Az elmúlt öt évben csak Amerikában huszonötezer előadást tartottunk nyolc-tizenegy évesekkel. Erre nagyon büszke vagyok.
– Ön egyebek közt részt vett a Tommy és a Grease munkálataiban. Lehetett előre tudni, hogy ezek egyszer örökzöldek lesznek?
– Soha nem gondoltam erre. A Tommy egyetlen párbeszéd nélkül is hihetetlenül jó film, vehetjük úgy, hogy ez volt az első videoklip, ami sok-sok évvel később a popzene világában eluralkodott. És hogy a Grease-ről is mondjak valamit: moziban sokkal jobb, mint színházban. Mindkét produkcióban nagyszerű emberekkel találkoztam, például Tina Turnerrel, Ann Margrettel, John Travoltával, Olivia Newton Johnnal, Michelle Pfeifferrel.
– Mi lesz a következő nagy dobása?
– A Fiatal Frankenstein, melynek szerzője a filmszínész-humorista Mel Brooks, az ő nevéhez fűződik a Producerek is.
– Visszajön Magyarországra?
– Remélem. Rajongója lettem a magyar kortárs művészetnek. Budapest gazdag múlttal és elismerésre méltó kultúrával rendelkezik, de nemcsak ez ragadott meg, hanem a csodálatos ételek is. Soha életemben nem ettem annyi paprikát, mint itt, a desszertekről nem is beszélve. A rétesnek egyszerűen nem tudtam ellenállni.