Anyanyelvi őrjárat

A tikkasztó nyári melegben mindig gyakoriak az erdőtüzek, a kánikula utáni heves viharok idején pedig a villámcsapások okoznak nemegyszer tüzet, s ekkor még nem szóltam a szándékos gyújtogatásokról. Az újságokban egyre-másra találkozunk tűzesetek leírásával, s e beszámolókat olvasva mind gyakrabban rábukkanunk erre a még sokak által szokatlannak vagy fellengzősnek érzett, de kétségtelenül szemléletes kifejezésre: lánglovagok.
Miféle szó ez a lánglovag? Nos, ez egy metaforikus kifejezés. Maga a metafora olyan szókép, amely két fogalom közt fennálló tartalmi hasonlóságon vagy hangulati egyezésen alapul. Metaforát használunk például, ha a hegy gerincéről beszélünk, hiszen a gerinc eredendően az emberi stb. test háti részében húzódó csigolyák sorát jelenti, valamely hegység legmagasabb részeinek vonulatát csak másodlagosan, képes értelemben. Ez azonban már mindenki számára természetes, köznyelvi metafora. Az írói, művészi metafora ellenben nem ilyen magától értetődő forma. Amikor például A virágnak megtiltani nem lehet című versében Petőfi így ír: „Kikelet a lyány, virág a szerelem”, akkor ezt korántsem természetes kifejezésformának tekintjük, hanem a művészi kifejezés szép példájaként raktározzuk el magunkban. A köznyelvi és a művészi, alkalmi metafora között nincs áthidalhatatlan szakadék. A lánglovag azok közé a metaforikus kifejezések közé tartozik, amelyek a köznyelvi, megkopott és a művészi metaforák közötti sávban helyezkednek el.
Ez a lánglovagok forma ún. körülíró metafora. Az ilyen nyelvi képnek általában két tagja, eleme van: a képi elemet (a voltaképpeni metaforát) ugyanis megelőzi egy magyarázó – vagy inkább „helyesbítő”, „enyhítő” – szerepű bővítmény. Például a kivételesen nagy tárgyi tudású ember metaforikus megnevezése nem egyszerűen lexikon, hanem élő lexikon. A televízió pedig, amelynek műsorát a legtöbben olyan gépiesen fogyasztják, ahogy a gumit szokás rágni, nem pusztán rágógumi, hanem a szem rágógumija.
 Ám a körülíró metafora nemcsak minőségjelzős vagy birtokos jelzős szószerkezet lehet, mint az idézett két példában, hanem akár összetett szó is. Ilyen a lánglovagok forma is. A tűzoltók lovagok, mert hősiesen szembeszállnak a lángokkal, de – összetétellé sűrített formában – nem a lángok lovagjai-nak, hanem lánglovagok-nak tituláljuk őket.  Hasonló indítékból nevezik a sportújságírók az országúti kerékpárversenyzőket porfelhőlovagok-nak.
A címben írt megjelölést egyébként aligha érzik bántónak a tűzoltók. Történetesen tőlük tudom, hogy van egy szaklapjuk is, s ennek a címe hajszálpontosan ez: Lánglovagok!