Anyanyelvi őrjárat

Nemrégiben olyan szavakat mutattam be, amelyeknek történetesen alkotóját is meg tudjuk nevezni. Cikkemben négy ilyen szóról ejtettem néhány mondatot, mégpedig ezekről: citrancs, halandzsa, higany, könnyelmű. Már akkor éreztem: még egyszer foglalkoznom kell ilyen „nevesíthető” szavakkal, hogy minél színesebb legyen a paletta. Íme, újabb négy szó!
Honvéd. A szót a XIX. század jeles írója, Kisfaludy Károly használta először, mégpedig 1821-ben, Az élet korai című versében, amelyben ezt olvashatjuk: „Nem csügged s honvéd tisztét teljesíti / Míg győz, vagy testhalmok közt sírt talál”. A szó előtagja a ’haza’ jelentésű hon főnév, utótagja pedig a védelem, védelmez szavakból elvont véd, amelyet a kor nyelvújítói elő- és utótagként egyaránt nagy kedvvel használtak ’védő’ jelentésben: védegylet, védjegy, mellvéd, ügyvéd stb.
Maszek. Ezt a szót Kellér Dezső író és konferanszié, a pesti kabaré népszerű alakja alkotta meg a múlt század ötvenes éveiben, az akkor divatozó magánszektor szó elemeinek tréfás összevonásával. Egyik konferanszában el is mesélte, hogy az ötletet egy barátjától merítette, aki magát priszek-nek nevezte a magánszektor-ral azonos jelentésű privát szektor hasonló összerántása révén. A priszek szó egyedi, alkalmi szó maradt, Kellér maszek-ja azonban szép pályát futott be, széles körben használatos napjainkban is.
Mozi. Ez is XX. századi alkotás, s ez is egy író, mégpedig Heltai Jenő nevéhez fűződik. A mozi úgynevezett játszi szóalkotással keletkezett a hivatalos és nehézkes mozgóképszínház összetétel első tagjából, annak -i kicsinyítő képzővel való ellátásával. (Hasonló módon lett a cigarettá-ból cigi.) Nem bizonyítható, hogy Heltai használta először, de afelől nem lehet kétségünk, hogy az ő egyik kedves s akkoriban igen népszerű sanzonjának következő sorai révén terjedt el: „Mert a Berta, mert a Berta nagy liba, / Sokat járt a mozi-mozi-mozi-mozi-moziba…”
Viszontlátás. Ez a szó a XIX. század elején keletkezett. Megalkotója Szemere Pál költő és jeles kritikus, akinek egy 1812-ből való dalában olvashatjuk ezt: „A viszontlátásnak víg jele”. Addig a német Wiedersehen-nek ilyen magyar változatai fordultak elő: újra való látás, ismétlátás, viszont meglátás. Szemere szava nyomán egyszerre könnyűvé vált magyarul is visszaadni a francia au revoir, illetve a német auf Wiedersehen köszönőformulákat ekképpen: Viszontlátásra! Most – képletesen – ezzel a formulával búcsúzik olvasóitól a szerző is.