Anyanyelvi őrjárat

Szavak és alkotóik II.

KultúraGrétsy László2007. 09. 21. péntek2007. 09. 21.
Anyanyelvi őrjárat

Nemrégiben olyan szavakat mutattam be, amelyeknek történetesen alkotóját is meg tudjuk nevezni. Cikkemben négy ilyen szóról ejtettem néhány mondatot, mégpedig ezekről: citrancs, halandzsa, higany, könnyelmű. Már akkor éreztem: még egyszer foglalkoznom kell ilyen „nevesíthető” szavakkal, hogy minél színesebb legyen a paletta. Íme, újabb négy szó!
Honvéd. A szót a XIX. század jeles írója, Kisfaludy Károly használta először, mégpedig 1821-ben, Az élet korai című versében, amelyben ezt olvashatjuk: „Nem csügged s honvéd tisztét teljesíti / Míg győz, vagy testhalmok közt sírt talál”. A szó előtagja a ’haza’ jelentésű hon főnév, utótagja pedig a védelem, védelmez szavakból elvont véd, amelyet a kor nyelvújítói elő- és utótagként egyaránt nagy kedvvel használtak ’védő’ jelentésben: védegylet, védjegy, mellvéd, ügyvéd stb.
Maszek. Ezt a szót Kellér Dezső író és konferanszié, a pesti kabaré népszerű alakja alkotta meg a múlt század ötvenes éveiben, az akkor divatozó magánszektor szó elemeinek tréfás összevonásával. Egyik konferanszában el is mesélte, hogy az ötletet egy barátjától merítette, aki magát priszek-nek nevezte a magánszektor-ral azonos jelentésű privát szektor hasonló összerántása révén. A priszek szó egyedi, alkalmi szó maradt, Kellér maszek-ja azonban szép pályát futott be, széles körben használatos napjainkban is.
Mozi. Ez is XX. századi alkotás, s ez is egy író, mégpedig Heltai Jenő nevéhez fűződik. A mozi úgynevezett játszi szóalkotással keletkezett a hivatalos és nehézkes mozgóképszínház összetétel első tagjából, annak -i kicsinyítő képzővel való ellátásával. (Hasonló módon lett a cigarettá-ból cigi.) Nem bizonyítható, hogy Heltai használta először, de afelől nem lehet kétségünk, hogy az ő egyik kedves s akkoriban igen népszerű sanzonjának következő sorai révén terjedt el: „Mert a Berta, mert a Berta nagy liba, / Sokat járt a mozi-mozi-mozi-mozi-moziba…”
Viszontlátás. Ez a szó a XIX. század elején keletkezett. Megalkotója Szemere Pál költő és jeles kritikus, akinek egy 1812-ből való dalában olvashatjuk ezt: „A viszontlátásnak víg jele”. Addig a német Wiedersehen-nek ilyen magyar változatai fordultak elő: újra való látás, ismétlátás, viszont meglátás. Szemere szava nyomán egyszerre könnyűvé vált magyarul is visszaadni a francia au revoir, illetve a német auf Wiedersehen köszönőformulákat ekképpen: Viszontlátásra! Most – képletesen – ezzel a formulával búcsúzik olvasóitól a szerző is.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek