Itt a Piros, hol a Piros

A szobrásznő leghűbb társa a flex – tréfálkozott Ferencz Tamás festő, grafikus Rostás Bea legutóbbi egri kiállításának megnyitóján. Valójában azonban véresen komoly a dolog: az egri lányról már tizenöt évesen kiderült, hogy istenáldotta tehetség, sőt, egy kamasztól szokatlan elszántsággal bekopogott a Gárdonyi Géza Színház akkori direktorához. Az igazgató azt hitte, színésznőnek jelentkezett, s kis híján eltanácsolta, de kiderült, a leányzó a szobrait szeretné bemutatni az aulában, s ennek nem is volt akadálya.
A művésszé válás nem sétagalopp: a kislány tizenhárom évesen még afféle terápia gyanánt formázgatta az agyagot az angolkisasszonyok iskolájában. Az édesanyja ugyanis épp egy betegséggel birkózott, s Beát azért íratták be a szakkörbe, hogy eltereljék erről a figyelmét. A tehetség ezután kibomlott, s Rostás Bea három éve elvégezte a szobrász szakot a pécsi egyetemen. Rőt hajszíne után a déli városban ragadt rá a Piros becenév, s azóta az kiállításainak mottója: Itt a Piros, hol a Piros.
Megtalálta a szerelem is, menyasszony lett, de ma már csak annyit mond a szakításról, hogy sajnos a férfiak félnek az erős nőktől. Márpedig aki egy irdatlanul nagy kőtömbnek neki mer ugrani, az megizmosodik, testileg és lelkileg. Ám Bea igazi művészlélek, az egyik percben lobog, a következőben megsemmisül. Most éppen egy felkavaró, misztikus élmény foglalkoztatja, Olaszországban ugyanis találkozott férfi alteregójával, azaz másik énjével, egy észt szobrász fiú személyében. Olyan volt, mintha tükörbe nézett volna, mondja szemérmesen, de többet nem árul el a dologról.
Többnyire külföldi városok köztereit díszítik a művei, ugyanis pályázatok révén számos alkotótáborba eljutott. Faragott követ Allergia címmel egy német klinika udvarára, de a török és a litván járókelők is beleütközhetnek szobraiba.
– A megélhetés még nehezen megyeget – vallja be a szobrász, majd felnevet és megrázza vörös loboncát. Próbálkozott ugyan hétköznapi munkahelyekkel, például papírmunkákat intézett egy egyesületnél, ám eközben rettenetesen szenvedett. A szobor számára kihívás, feladat, szerelem, és talán egy jó adag szex is. S nemcsak azért, mert hatalmas alkotásainak egyik fő motívuma a női csípő, az erotika lakhelye, a termékenységet szimbolizáló medence. A sors úgy hozta, hogy Bea valódi lételeme az, ha a követ faggathatja, s lefaraghatja azt a kis felesleget.