Anyanyelvi őrjárat

Napi postámban ismét elég sok olyan kérdés torlódott össze, amelyre érdemes a nyilvánosság előtt válaszolni. Most ezek közül válogatok ki néhányat.
Füredi Szilvia levélírónk a közigazgatásban dolgozik, s munkájához többek között hozzátartozik a náluk jelentkező ügyfelek nyilvántartásba vétele, illetve ha az ügyfél nem teljesíti a törvényben előírt kötelezettségét, a nyilvántartásból való törlése. Az ügyintézők – mint írja – nem értenek egyet abban a kérdésben, hogy ha valakit például „2007. augusztus 7. napjával törölnek a nyilvántartásból, akkor az illető személy augusztus 7-én még nyilvántartottnak számít-e, vagy már nem.”
Nem csodálom, hogy nem értenek egyet, mivel ez a hivatali szaknyelvben szokásos, -val, -vel ragos időhatározói forma csakugyan félreérthető. Jobb volna a -tól, -től ragos alak (augusztus 7-étől), mert abból világosabban kiderülne, hogy a nyilvántartásból való törlés már arra a napra is vonatkozik. A lényeg: akit augusztus 7. napjával törölnek, annak a nyilvántartottsága már azon a napon megszűnik.
Kosztándi Mária kérdése Csíkszeredából érkezett. Levélírónk ezt írja: „Egyre gyakrabban lehet hallani a közlekedési hírekben a »körgyűrű«-ről. Ez nekem nagyon furcsán hangzik. Talán van olyan gyűrű is, amelyik nem »kör«?”
Kétségtelenül nincs olyan gyűrű, amelyik ne volna legalább nagyjából kör, azaz karika alakú, csakhogy gyűrű szavunknak, amely ujjon viselt ékszertől sporteszközig több mindent is jelent, önmagában nincs ’autóút’ jelentése. A körgyűrű azonban éppen ezt jelenti, azazhogy pontosabban megfogalmazva ezt: ’nagyvárosnak külső kerületeit elkerülő vagy azokon átvezető, az átmenő forgalom számára kiépített autóút’.
Végül Pernyész Melinda kérdését idézem, rövidítve: „A nyáron meghívtak bennünket egy esküvőre. A meghívón szerepelt a következő szó is: szívéjjel. Számítógépem a szívéj és a szívély szót egyaránt hibásnak jelölte, de a szívélyes és – legnagyobb megdöbbenésemre – a szívéjjel formát korrektnek jelezte. Mi az igazság ebben a kérdésben?”
A XIX. századi nyelvújítók a szív főnévből csakugyan megalkották a szívély szót, mint ahogy a kedély-t is a kedv-ből. A szívély azonban nem maradt meg, csak a belőle továbbképzett szívélyes. A szívéllyel napjainkban csak alkalmi, játékos formának tekinthető, jj-vel írva még inkább csupán annak. E cikk szerzője ellenben szívélyes, azaz ’szívből jövő’ üdvözlettel köszönti az Anyanyelvi őrjárat minden olvasóját, és továbbra is várja a kérdéseket.