Anyanyelvi őrjárat

A kérdést villámpostán kaptam Déri Sándortól alig néhány napja. Levélírónk a számára elérhető szótárakban nem találja, márpedig nagyon szeretné megtudni, hogy a magyar nyelvben mit értünk a lelki szegény kifejezésen. Mivel tapasztalataim szerint már mások is fennakadtak ezen a szókapcsolaton, itt, az Anyanyelvi őrjárat rovatban válaszolok a kérdésre.
Valójában nem csupán egy mindössze kétszavas kifejezéssel, hanem egy bibliai eredetű szólással van dolgunk, amelynek értelmezése a maga egészében sem könnyű. A szólás, pontosabban szállóige Máténak, a tizenkét apostol egyikének evangéliumából való. E szerint Jézus az úgynevezett hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa.” Az egyházi írók fejtegetései szerint a lelki szegénység erénye főleg abban áll, hogy a keresztény embernek ki kell üresítenie, meg kell szabadítania lelkét minden földi kötöttségtől, nem szabad semmihez, főleg anyagiakhoz ragaszkodnia, hanem Istenben kell bíznia. Csakhogy ennek a Máté evangéliumából vett részletnek a nyomán kialakult e szállóigének egy módosult változata is, s Békés Istvánnak Napjaink szállóigéi című gazdag gyűjteményében már ez szerepel fő változatként. Ez a következő: „Boldogok az együgyűek, mert övék a mennyeknek országa.”
E kétféle formula láttán nem csodálkozhatunk azon, hogy azok a szótáraink, amelyek a lelki szegény kifejezést is tartalmazzák, annak két jelentését adják meg. Az egyik legújabb ilyen gyűjtemény, a Magyar szólástár például ekképpen:
1. olyan ember, aki minden földi értéknél többre becsüli az üdvösséget, illetve aki önmagában nem találva semmi erkölcsi értéket, egyedül Isten kegyelmére bízza magát;
2. (tréfás vagy gúnyos használatban) csekély szellemi képességű ember.
Megfigyeléseim szerint az utóbbi évtizedekben a lelki szegény kifejezéssel inkább az utóbbi értelemben élnek a kifejezés használói, még akkor is, ha a szállóige teljesebb formáját idézik. Íme egy példa egyik napilapunkból:
„»Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa« - mondja az ige. De az elmebeteg nem boldog. Nem örül diliflepnijének…”
Mivel ez a jelentésbeli kettősség meglehetősen rányomja bélyegét a lelki szegény kifejezésre, az elmondottak alapján azt ajánlom: ha már a bibliai szállóigéből is részben kiszorult a lelki szegény formula, ne használjuk, ne erőltessük mi se. Ezzel még lélekben sem leszünk szegényebbek!