Anyanyelvi őrjárat

Ezen a héten egy igazi naprakész témával igyekszem olvasóink kedvében járni. Ha belelapoznak a kalendáriumba vagy zsebnaptárukba, láthatják, hogy ma, november 2-án az Achilles nevet viselők ülhetik névnapjukat. Nincsenek sokan, de nevük azért ott van a naptárakban is meg a különféle utónévkönyvekben is, hol Achilles, hol Achillesz formában. Mindkét forma jogos, anyakönyvezhető, mert bár ma szinte mindenki [ahillesz] formában ejti, régebben gyakori volt s végű kiejtése is.
Maga a név görög eredetű, a görög mitológiabeli Akhilleusznak a nevéből alakult. A Kr. e. a VIII. században élt görög költő, Homérosz Iliász című hőskölteményének, amelyben a költő a trójai háború eseményeit örökíti meg, Akhilleusz a központi alakja. Ez már az eposz legelső sorából kiderül, ugyanis az Iliász így kezdődik: „Énekeld, istennő, Péleusz fiának, Akhilleusznak a haragját…”
Ki volt valójában Akhilleusz? A már említett Péleusznak, a mürmidonok királyának és Thetisz istennőnek a gyermeke. Bár Thetisz, a halhatatlan istennő mindent elkövetett, hogy megóvja a veszélyektől fiát, Akhilleuszt, aki hős, hérosz volt ugyan, de csupán félisten, azaz halandó, Akhilleusz mégis belesodródott a trójai háborúba. Belesodródott, annak ellenére, hogy Thetisz hosszú időre el is rejtette őt Szkürosz szigetén, ahol nőnek öltözve kellett élnie. Akhilleusz azonban, éppen azért, mert tudta, hogy rövid élet jut osztályrészéül, igyekezett azt úgy leélni, hogy példátlan vitézségére örökké emlékezzék az utókor. Részt vett a trójai háborúban, annak folyamán sok hőstettet hajtott végre, de végül is alulmaradt. Parisz trójai királyfi Apollón isten által irányított két nyila ölte meg. Az első nyílvessző a sarkán találta el, s ezért nem tudott rohamozni, a második a mellébe hatolt.
És hogy miért éppen a sarkába fúródott a nyílvessző, amely vesztét okozta? A szerteágazó mitológiai történetből erre is fény derül. Thetisz istennő, korábban már említett, fiát védő igyekezetében a még csecsemő Akhilleuszt az alvilág folyójának, a Sztüksznek a vizébe mártotta, s ezáltal sikerült is sebezhetetlenné tennie – kivéve a sarkát, amelynél fogta a vízbe merítéskor. Innen, ebből a mitológiai epizódból származik az Achilles-sarok kifejezés, amely mai értelmezésben nyelvünkben valakinek a legérzékenyebb, legsebezhetőbb pontját jelenti, s amelynek névelemét mindig latinos, Achilles formában írjuk.
Éppen úgy, mint az Achilles keresztnevet, illetve utónevet is.