Anyanyelvi őrjárat

Fölöttébb érdekes nyelvhasználati témát ajánlott figyelmembe levelében Reichertné Guth Éva szekszárdi olvasónk. Néhány sort idézek is a levélből: „Rájöttem, hogy a mai értelmező szótár az örülni szót és az örvendezni szót egy kalap alá veszi, pedig óriási köztük a különbség. Örülni már megtörtént dolognak szoktunk. Örvendezni a még meg nem ismertnek, az áhított várakozás időszakában is lehet. Boldogok vagyunk, örvendezünk, mert valaki, akit szeretünk, jelzi, hogy hazatér. És nagyon örülünk, amikor megérkezett.”
Köszönöm ezt a nagyon érdekes, tanulságos és éppen a szeretet ünnepének idején nagyon időszerű témát! Azt kiválóan megérezte olvasónk, hogy az örül és az örvendezik korántsem azonos értékű, csakhogy másban látja a különbséget, mint a szótár, s e tekintetben téved.
 A levélíró úgy véli, hogy örülni elsősorban már meglevő, megtörtént dolognak, eseménynek lehet, örvendezni ellenben a vártnak, a reméltnek. Ilyen megkülönböztetés valóban nincs a szótárban, csakhogy ilyenfajta különbség nincs is a két szó jelentései között. Örülni is lehet olyasminek, amire még csak áhítozunk – jó példa erre József Attila Istenem című versének következő két sora: „Ha nevetnél, én is örülnék, / vacsora után melléd ülnék” –, s örvendezni is lehet annak, ami már nem csupán várakozás, hanem valóság. Ez utóbbira szintén idézek egy szépirodalmi példát, mégpedig a már csaknem fél évszázados, hétkötetes értelmező szótár örvendezik szócikkéből, Móricz Zsigmondtól: „Buzgón örvendeztem a kedves, otthonias tájnak.” Könnyű belátni, hogy amiről az író itt szól – ráadásul már múlt időben –, arra már nem kell várakozni, az már megvan, elvehetetlen.
Az örül és az örvendezik közötti különbség nem az, amire levélírónk gondol, hanem két más tényező. Egyrészt az, hogy az előbbi a mai köznyelvnek mindenki által jól ismert, aránylag semleges hangulatú szava, míg az utóbbi választékosabb, emelkedettebb stílusú (ezt jelzik is a választékos stílusminősítéssel), másrészt pedig az, hogy az örvendezik valamivel érzelemgazdagabb az örül-nél. Ez utóbbit is érzékelteti a szótár a következőképpen: örül: ’örömet érez, öröme van’; örvendezik: ’nagy örömet érez, és ezt ki is fejezi’.
Summa, summárum: bár a közismert karácsonyi énekben már a megszületett Jézust köszöntik a hívők, mégis kifogástalan a kezdő két sor:
„Krisztus Jézus született, örvendezzünk.
Neki öröméneket zengedezzünk.”