Anyanyelvi őrjárat

Budapest Belvárosában, ahol lakom, hetek óta zakatolnak a légkalapácsok. Munkások hadai hasítják, törik fel az útburkolatot, hogy kiépítsék egy új, korszerű távközlési rendszer kábelhálózatát. A véget nem érő zaj közepette eszembe villant két olyan útburkolat neve, amely hangzásában egy kicsit hasonlít is egymáshoz, s véleményem szerint „megérdemli”, hogy lapunk hasábjain szóljak róla.
Az egyik a macskakő. Az útburkolatként használt, durván megmunkált, domború felületű terméskövet nevezik így. Azazhogy korábban még inkább a macskafej, valamint a macskafejkő elnevezés volt használatos helyette. „A külvárosi hegyes kövek macskafejeknek neveztetnek” – olvashatjuk Nagy Ignác egyik legismertebb művében, a  Magyar titkok című, 1845-ben megjelent életképsorozatban. Illyés Gyula pedig – jó egy évszázaddal később – így írt: „(Moszkvában) Kövezett utcát is csak a legbelső területen lehetett találni, azt is egyenetlen macskafejkövekkel rakták ki.” A háromtagú macskafejkő összetételből, amely a német Katzenkopfstein pontos mása, lassacskán kimaradt a középső tag. A ma még eléggé ismert macskakő tehát ugyanolyan kihagyásos összetétel, mint az olajág, amely a teljesebb olajfaág-ból jött létre hasonló módon.
Bemutatásra érdemesített másik szavunk a makadám, amely zúzott kőből hengereléssel tömörített útburkolatot jelent. E szó tulajdonnévi eredetű, ugyanis John London McAdam skót mérnöknek, a zúzottkő burkolat feltalálójának nevéből alakult ki s vált köznévvé a 19. század első felében az angolban. Onnan azután bekerült számos más nyelvbe, így a franciába, a németbe, az oroszba, s a század második felében, amikor már nálunk is kezdtek makadámutakat építeni, hozzánk is eljutott. Hasonló alakulású, tehát tulajdonnévi eredetű szavunk több száz is van, s ezek közül jó néhány valamilyen korábban nem létező dolog, műszer, eljárás feltalálójának nevét örökíti meg. Így például a dróthálóra vert gipszes habarcsból készült vékony válaszfalnak, a rabicfalnak a neve K. Rabitz német építőmesternek, a padlásteret lakóhelyiség számára alkalmassá tevő tetőnek, a manzardtetőnek az elnevezése pedig F. Mansard francia építésznek a nevét őrzi.
Ha már tudomásul kellett vennem, hogy a kábelfektető munkások a környékembeli valamennyi járdának a burkolatát feltúrják, cserében, íme, én is foglalkozhattam két útburkolatfajtának legalább a nevével.