Múltból őrzött büszkeség

Valamikor év közepén vált ismerté a világ hét (új) csodájának sora. Ezt az ötletet alapul véve a Kisalföld című lap neves szakértőkből álló zsűri bevonásával kereste a megye hét csodáját. Tudták jól, hogy bőséges a kínálat, hiszen Győr-Moson-Sopronban 1200 műemlék található, de a vetélkedőre elsősorban olyan apró ékszerdobozok benevezését várták, melyek egy kistelepülésen páratlan látványt nyújtanak. Amikor a mosonszentmiklósi lokálpatrióták olvasták a felhívást, egy percig nem volt kétséges számukra, hogy a falu monumentális templomegyüttesével – melyet a Hanság kapujaként is emlegetnek – pályázniuk kell.
– Mindenki azonnal támogatta az ötletet – idézi fel a történetet Fülöp Viktorné matematika–fizika szakos pedagógus, helyi önkormányzati képviselő, aki a „csodás ügy” mozgatórugója volt, és most is aktívan kiveszi a részét a falu tennivalóiból. – Nekem különösen a szívemhez nőtt a műemlék, hiszen a templomtorony árnyékában nőttem fel. De ugyanezt mondhatja el a falu többi lakója is, hiszen generációkra visszamenően a toronyóra ütéséhez igazították az életüket. Visszatérve a pályázathoz: ötven nevezés érkezett a megyéből, eredetileg tizenötöt akartak a döntőbe juttatni, ám a szakértők nehezen tudtak választani, így húsz plusz egy versengett. Nálunk az egész falu megmozdult, amikor szavazni kellett. Jó volt érezni az összetartozást, az összefogást. Szervezkedtek egykori tanítványaink szerte az országban, sőt a nagyvilágban is. Végül taroltunk, de a százalékos eredményt nem hozták nyilvánosságra. A lényeg az, hogy templomunk bekerült a megye hét csodája közé.
Méghozzá olyan műemlékek társaságába, mint a pannonhalmi apátság, a lébényi Árpád-kori templom, a fertőrákosi Mithras-szentély, a gönyüi Postakocsi fogadó, a sopronbánfalvi Mária Magdaléna-templom és a soproni Tűztorony. A XVI. századból származó mosonszentmiklósi templom valóban megérdemli a csodálatot, bennünket is sikerült elkápráztatnia. A falu büszkeségét talán a 77 esztendős Lőrincz József ismeri a legjobban. Azt gondoltam róla, nyilván művészettörténettel vagy műemlékvédelemmel foglalkozik, olyan alaposan magyarázza a látnivalókat a templomban, jól meg is lepődöm, amikor elárulja, hogy vegyészmérnökként ment nyugdíjba.
– A templomot gróf Zichy Ferenc győri megyés püspök építtette saját költségén – tekint vissza a múltba kalauzunk, miközben bemutatja a műemléket. – Szívét végakarata szerint a szentély alatt kialakított kriptában helyezték el, ugyancsak az ő emlékét őrzi a bejárat feletti címer. A falu kegyurai közé tartozott báró Sina János bankár is, ő vette meg 1844-ben gróf Széchenyi István közbenjárására a Zichy család szentmiklósi birtokait, ahol Európa legnagyobb cukorgyárát építette fel. Széchenyi barátja volt, az Akadémia és a Lánchíd építéséhez bőkezűen adakozott, az ő édesapjáról, Sina Györgyről mintázta Jókai Mór az „aranyembert”.
A múltból visszatérünk a jelenbe, s tovább nézelődünk a katolikus templomban. A főoltár, a két mellékoltár, a szószék, a faragott padsor mind műemlék – barokk pompáról árulkodnak. Az orgonán sokat játszott a falu szülöttje, a világhírű karmester és zeneszerző, Nikitsch Artúr. És ha már az innen származó hírességeknél tartunk, feltétlenül meg kell említeni a költő Kormos Istvánt, valamint a ciszterci rend áldozópapját, a pécsi kollégium alapítóját, Vargha Damjánt is.
Kisebb magaslaton áll a templom, 47 méteres tornyával messzire kiemelkedik, ritka az ilyen magas építmény. Mint két őrszem, úgy állnak a kápolnák a főépület tövében. A napórájáról is nevezetes jobb oldaliról azt tartják, hogy ez volt a falu első temploma, bal oldali „ikertestvérét” 1929-ben építették hozzá. Amíg ezeket csodáljuk, ránk esteledik. Díszkivilágítást kap a templomegyüttes, felgyúlnak a fények a fenyőfákon, és különös hangulatot áraszt a Mária-szobor alatt elhelyezett betlehem is. Behúzódunk a polgármesteri hivatal jó meleg irodájába, ahol folytatjuk a beszélgetést, főként a múlt meséi kerülnek terítékre. Mert bizony sok mindent megőrzött a krónika, például azt, amikor 1912-ben Ferenc József császár látogatást tett a Wenckheim-kastélyban. De járt ott Albrecht főherceg és a vadász Széchenyi Zsigmond is.
– Elolvastam a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István naplóját – meséli Mód Lászlóné magyar–történelem szakos tanárnő, aki aktív éveiben a falu helytörténetével foglalkozott, és sikerült tanítványaival is megszerettetni a múltat. – Elsősorban a településsel kapcsolatos bejegyzésekre vadásztam, találtam is néhányat. Széchenyi ugyanis jó barátja volt a nagybirtokos Zichy Károlynak, többször felkereste a kastélyában. Egyik alkalommal azt írta, hogy némi szorongással indult a vendégségbe, hiszen Zichynek öt eladó lánya volt, s úgy is fogadták, mint valami háztűznézőt. Ezután hét évig nem járt Miklóson, majd 1828-ban tért vissza, és utána még hat alkalommal. Zichy gróf nem szívelte különösebben, nyilván sejtette, hogy Széchenyi vonzalmat érez felesége, az Európa legszebb asszonyának tartott Seilern Crescentia iránt – akit aztán férje halála után, 1836-ban feleségül is vett, tehát mégsem lehetett annyira plátói a kapcsolatuk.
Jó, ha vannak a faluban hagyományőrzők, jó hallani tőlük a múlt legendáit, egy közösséget ez tarthat életben. Mosonszentmiklósnak pedig kapóra jöhet történelme, hiszen a napokban kezdődött jubileumi évük, mivel jövőre lesz 800 éves a település. Beszélgetésünk résztvevői, köztük Háber Krisztina jegyző, gazdag és tartalmas programokat várnak a következő esztendőtől, minden lehetőséget szeretnének megragadni, hogy méltó módon ünnepelhessenek.
Hogy még egy csodát bejegyezhessenek a falukrónikába.