Vándormozis grúz kecskével

Nekem tetszik, hogy így mennek a vádormozisok, mint a régi időkben azok a vándorcigányok, csak ők nem úgy cigányok, hanem a cigányokhoz jönnek – jegyezte meg egy roma fiú, végigélve a ritka pillanatot, amikor a cigánytelepen a két fa közé kifeszített lepedőt elárasztották a mozgóképek. Ilyen pillanatokat vittek körbe az országban azok a vándormozisok, akik elhatározzák, hogy elmaradott településekre, jórészt cigányközösségekbe utaztatják sajátos filmszínházukat.
– Egyik mozigépész barátomnak meséltem, milyen nagy élményt jelentett számomra a Latcho Drom, azaz Jó utat című francia dokumentumfilm, inkább etnikai zenés némafilm, amely bemutatta, hogyan szóródtak szét a cigányok az indiai őshazából – emlékszik a kezdetekre Kővári „Borz” József operatőr, videóműsor- és dokumentumfilm-készítő, aki legszívesebben független filmesnek nevezné magát; eredeti szakmáját tekintve atomerőmű-gépész. – Mondtam, milyen jó lenne, ha ezt a filmet a szülőfalumban élő romák is láthatnák. Elgondolkozott, majd kibökte: vigyük le a faludba a filmet és vetítsük le!
Az első vetítéseket a Soros Alapítvány támogatásával, a Roma Médiaprogramon belül Latcho Drom Vándormozi néven szervezték, s közben több más filmhez is hozzájutottak, melyeket szintén levetítettek a cigánytelepeken. Köztük volt Emir Kusturica Cigányok ideje, Tony Gatlif Latcho Drom című filmje is, valamint a Meztelen vagy és az Országalma.
– Egy lerobbant Barkas kisbuszszal utaztunk, melybe bepakoltuk a 35 milliméteres vetítőt, amit csak „grúz kecskének” hívtak a mozigépészek – meséli Kővári. – Már akkor azt mondták rólunk, hogy letűnt korok szellemeit idézzük, falvak népeit igyekszünk szórakoztatni, mosolyt varázsolni a gyerekek, a felnőttek szája szegletébe, miközben álmodozunk. Azt is leírták, hogy a vándormozizás barátságos, romantikus dolog, nagy varázslat, mi pedig nagy varázslók vagyunk.
Meséli, hogy az Aggtelekhez közeli zsákfaluban, Sárszentlőrincen gyerekek ragasztották ki a Vándormozi programját hirdető plakátokat a buszmegállóba, a kocsmaajtóra, de az előadás előtt a gyerekekkel még körbejárta a kétszázötven fős falut, hogy személyesen is meghívják a lakókat. A legnagyobb sikerük persze mindig azoknak a videófilmeknek volt, melyeket az adott település lakóiról készítettek és utóbb levetítettek nekik. Megtörtént, hogy a helyi asszonyok gulyást főztek a tiszteletükre, a gyerekekkel pedig a családi fotóalbumokból elhozott képekből rendeztek kiállítást.
A vándormozis programot idővel szárnyai alá vette a Palantir Film Alapítvány és a Fény-Árnyék Művészeti Egyesület, ekkorra már az öreg Barkast is lecserélték egy kombi Opelre, igaz, az sem volt mai autógyerek. Bővítették a technikájukat, a vetítőt például projektorral helyettesítették. Sára Sándor Cigányok és Varga Ágota Csintó című filmjét is a Vándormozi műsorára tűzték. E filmek vetítése után vitát is rendeztek a cigányok között. Az egyik cigánylány azt mondta: „Nagyon szegény és nagyon gazdag cigányokat mutattak be, vajon hogyan lettek azok ilyen gazdagok, s mi miért nem vagyunk ilyenek. Azt beszéltük, biztosan nem nyolcórai munkával lettek ilyen gazdagok.”
– Legtöbbször talán az Ózd melletti Arlón moziztunk – mondja Kővári „Borz” József. – A polgármester úgy döntött, hogy a rendezvény a tornateremben legyen, ahová csak cipő nélkül lehetett belépni. Többen nem mentek be, nem akarták levenni a cipőjüket, az ajtóban állva nézték végig a filmet. Sajnos, magyarok nem jöttek el, úgy tudták, a Vándormozi csak cigányoknak van.
Meséli, hogy Mátraderecskén a Roma Szívek helyi zenekar játszott a vetítés előtt, a mozisok közösségfejlesztő foglalkozásokat tartottak, sőt kihívták a helyiek csapatát egy focimeccsre is. Beszél szülőfalujáról, Úzdról és Borzról is, ahol egy cigányember azt mondta nekik: „Nagyon jó ez a mozi, mert itt az idősek már sehová sem mennek, de mégis láthatják a falujukat filmen egy ültő helyükben.”
– Megtörtént, hogy az egyik kocsmában nem szolgáltak ki bennünket, mert hát a vándormozisok úgy vannak, hogy nincsenek kiöltözve – meséli a kellemetlen történetet. – Kiszúrták, hogy romásak vagyunk.
Mindezt persze feledteti velük, hogy a cigányok örömmel fogadják őket, még ott is, ahová – ilyen is előfordult – bejelentés nélkül érkeznek. Egy mátraderecskei cigányember szerint az a lényeg, hogy gyakran jöjjenek a vándormozisok, Úzdon pedig egy cigányfiú jegyezte meg: „Az a legjobb, hogy Borz Józsi, bár nem él itt, mégis foglalkozik a romákkal.”
A Vándormozi most pénzhiány miatt szünetel. Ha újra beindul, a vándormozis Borz Józsiéknak egyik első útja Olaszliszkára vezet majd.