Ismét olyan sok érdekes kérdés gyűlt össze iratgyűjtőimben, hogy több hónap után megpróbálok megint egyetlen cikkben egyszerre több levélírónak válaszolni. Máris kezdem.
Devich Sándor levélírónk, aki egyébként nemzetközi hírű zeneművész, a rendelkezik ige használhatóságára nézve szeretne eligazítást kapni. Őt ugyanis zavarják az ilyenféle mondatok: „A kétpetéjű ikrek külön-külön méhlepénnyel rendelkeznek”; „Ez a rózsa különleges tulajdonsággal rendelkezik”.
Kétségtelen, hogy e szemléletes példákban eredeti jelentésétől (’irányít, utasítást ad’) már igen messzire került a rendelkezik szó. Itt már csak azt jelenti: ’valamije van’. Még ez a fajta, hivatalosságot tükröző használat is elfogadható a megfelelő szövegkörnyezetben, például a sajtónyelvben („a jogosítvánnyal sem rendelkező férfit előállították”). Ha azonban a mondat alanya már nem is személy, hanem tárgy, dolog, (mint levélírónk példájában: „ez a rózsa különleges tulajdonságokkal rendelkezik”), akkor ez a körmönfont, hivataloskodó használat már mindenképpen pongyolának, kerülendőnek számít.
Hegedűs Gyula villámpostán széltoló szavunk eredete felől érdeklődik. Az összetétel keletkezésének alapja a kezét-lábát sűrűn mozgató, nyugtalan természetű ember képzete lehetett. Egy 1898-ban megjelent diáknyelvi szótárban ezt olvashatjuk: „széltoló: siető diák, ki kezét-lábát lóbálva megy”. A széltoló-hoz hasonló, jórészt nyelvjárási kifejezések: szélcsapó, szélhajtó, szélkergető, szélkakas. Majd mindegyik valami effélét jelent: ’szeles, kapkodó’. A ’megbízhatatlan, semmirekellő (személy)’ értelemben használt széltoló alighanem érintkezési képzettársítás alapján szerezte ezt a jelentését. A kapkodó, nyughatatlan ember könnyen okoz bajt, eleinte csak szeleburdisága miatt, véletlenül, de később akár félig-meddig tudatosan is.
Végül Szikszai Lászlóné kérdésére válaszolok, aki alig egy-két hete egy televíziós híradásban arra figyelt fel, hogy a fogyasztóvédelmi felügyelőség több üzletben, majd egy raktárban is „hamisított etikettel ellátott termékekre bukkant”. „Hát már az illemszabályokat is hamisítják?” – kérdezi élcelődve levelében.
A csipkelődés jogos, mert bár a közismert nemzetközi szó, az etikett a németben meg a franciában is jelent illemszabályrendszeren kívül árucímkét, árujegyet is, a hazai nyelvi etikettnek az felel meg, ha a kereskedelmi szakmán kívül az utóbbi értelemben az említett magyar szavakkal élünk.
