Anyanyelvi őrjárat

Ismét olyan sok érdekes kérdés gyűlt össze iratgyűjtőimben, hogy több hónap után megpróbálok megint egyetlen cikkben egyszerre több levélírónak válaszolni. Máris kezdem.
Devich Sándor levélírónk, aki egyébként nemzetközi hírű zeneművész, a rendelkezik ige használhatóságára nézve szeretne eligazítást kapni. Őt ugyanis zavarják az ilyenféle mondatok: „A kétpetéjű ikrek külön-külön méhlepénnyel rendelkeznek”; „Ez a rózsa különleges tulajdonsággal rendelkezik”.
Kétségtelen, hogy e szemléletes példákban eredeti jelentésétől (’irányít, utasítást ad’) már igen messzire került a rendelkezik szó. Itt már csak azt jelenti: ’valamije van’. Még ez a fajta, hivatalosságot tükröző használat is elfogadható a megfelelő szövegkörnyezetben, például a sajtónyelvben („a jogosítvánnyal sem rendelkező férfit előállították”). Ha azonban a mondat alanya már nem is személy, hanem tárgy, dolog, (mint levélírónk példájában: „ez a rózsa különleges tulajdonságokkal rendelkezik”), akkor ez a körmönfont, hivataloskodó használat már mindenképpen pongyolának, kerülendőnek számít.
Hegedűs Gyula villámpostán széltoló szavunk eredete felől érdeklődik.  Az összetétel keletkezésének alapja a kezét-lábát sűrűn mozgató, nyugtalan természetű ember képzete lehetett. Egy 1898-ban megjelent diáknyelvi szótárban ezt olvashatjuk: „széltoló: siető diák, ki kezét-lábát lóbálva megy”. A széltoló-hoz hasonló, jórészt nyelvjárási kifejezések: szélcsapó, szélhajtó, szélkergető, szélkakas. Majd mindegyik valami effélét jelent: ’szeles, kapkodó’. A ’megbízhatatlan, semmirekellő (személy)’ értelemben használt széltoló alighanem érintkezési képzettársítás alapján szerezte ezt a jelentését. A kapkodó, nyughatatlan ember könnyen okoz bajt, eleinte csak szeleburdisága miatt, véletlenül, de később akár félig-meddig tudatosan is.
Végül Szikszai Lászlóné kérdésére válaszolok, aki alig egy-két hete egy televíziós híradásban arra figyelt fel, hogy a fogyasztóvédelmi felügyelőség több üzletben, majd egy raktárban is „hamisított etikettel ellátott termékekre bukkant”. „Hát már az illemszabályokat is hamisítják?” – kérdezi élcelődve levelében.
A csipkelődés jogos, mert bár a közismert nemzetközi szó, az etikett a németben meg a franciában is jelent illemszabályrendszeren kívül árucímkét, árujegyet is, a hazai nyelvi etikettnek az felel meg, ha a kereskedelmi szakmán kívül az utóbbi értelemben az említett magyar szavakkal élünk.