Éjszaka tilos aludni!

Amikor a szerkesztő rábólintott, hogy a székesfehérvári Vörösmarty Színház éjszakai előadásairól írjak, egyetlen dolgot kért: ne aludjak el. Nos ez a veszély biztos nem fenyegeti azokat, akik jegyet váltanak a nemegyszer sokkolóan nyers és szókimondó, ám mélyen elgondolkodtató produkciókra.

KultúraTódor János2008. 01. 25. péntek2008. 01. 25.
Éjszaka tilos aludni!

– Olyan az éjszakai színház, mint a peep-show. A néző a szó szoros értelmében közel kerül a színészekhez, akik karnyújtásnyira játszanak tőle. Ha meg az első sorba ülsz, tuti, hogy elszégyelled magad. Úgy érzed, mintha te is ott lennél Julie-val meg a sofőrrel az ágyban – készít fel a nem mindennapi élményre fehérvári újságíró kollégám, aki már a próbák során is belesett az After Miss Julie című, meglehetősen bizarr darabba.
– Michael Mackenzie A bárónő és a komorna című színművével indult a nagyszínház próbatermében működő stúdió színpad – meséli Szurdi Miklós direktor, aki két fiatal színésznője, Madák Zsuzsa és Deáky Szandra kívánságának engedve vitte színre a darabot. – Ők akkor a maguk örömére kezdték el próbálni az arisztokrata nő és a természet gyermekének különös kapcsolatát boncolgató művet.
A sikeren felbuzdulva közösen készültek a folytatásra. A színésznők August Strindberg Júlia kisasszonyát választották, ám azt a színigazgató-rendező nehezen fogyaszthatónak találta.
– De hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon, a meglehetősen nőgyűlölőnek tartott Strindberg-dráma helyett, amit egyébként a szerző Ibsen Nórájára válaszul írt, rátaláltam annak XXI. századi adaptációjára – magyarázza Szurdi Miklós. – A szerző az angol Patrick Marber, aki After Miss Julie (Miss Julie után) címen készítette el a darab modern, pörgősebb átiratát.
Szurdi direktor szerint, aki egyébként a premieren személyesen mutatta a közönségnek az utat az emeleti próbateremben kialakított nézőtérre, a merész témaválasztású éjszakai produkcióknak igenis van létjogosultságuk.
– Bár a kőszínház korábbi repertoárjában is akadtak nehezebb fajsúlyú, a kísérletező, a rendezői koncepció jegyében fogant színművek, az éjszakai színház ezekhez képest is bátrabb – mondja. – Mindazonáltal a fehérvári közönség számottevő része, amelynek legalább felét-egyharmadát a környező kisvárosokból és falvakból érkezők teszik ki, vevő a szokványostól eltérő, az élet kevésbé derűs oldalait boncolgató darabokra.
– Julie kisasszony az elkényeztetett, provokatív úrilány, aki nem akar megfelelni a társadalmi elvárásoknak, ugyanakkor nem tudja átlépni saját arisztokrata árnyékát, óriási lehetőség egy kezdő színész számára – lelkendezik Madák Zsuzsa.
A megcsalt szakácsnőt, Christine-t alakító Deáky Szandra dolga alighanem még Madák Zsuzsáénál is nehezebb: szinte rezzenéstelen arccal, minimális gesztusokkal kell visszaadnia a lefojtott lélekben zajló viharokat.
– Éppen az ellentéte vagyok a szerep szerint annak, amit Julie képvisel, ennek megfelelően a színészi eszközeim is kevésbé harsányak – jegyzi meg.
A két eltérő mentalitású nő között vergődő, kiemelkedni vágyó, de szolgalelkű Johnt az ugyancsak huszonéves Gulyás Hermann Sándor alakítja, kolléganőinél visszafogottabb gesztusokkal, ám meglepő érettséggel. Őt egyébként egy másik éjszakába nyúló darabban, Garaczi László Plazma című kortárs abszurdjában is láthatjuk Fehérváron.
A harmincas évei derekán járó jegyszedőnő, aki valamennyi éjszakai darabot látta, így vélekedik:
– Hát, nem tudom… Nem is a meztelenkedés a zavaró, inkább az, amiket mondanak. De azért a férjemet is elhozom, nézze csak meg ő is, nehogy lemaradjon valamiről.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek