Anyanyelvi őrjárat

Mindenekelőtt megnyugtatom olvasóinkat: nem bűvészkedni kívánok, hanem válaszolni egy érdekes kérdésre, amelyet Görög Zita levélírónktól kaptam, s amely közneveink és tulajdonneveink betűrendbe sorolására vonatkozik. Ennek nem mond ellent a cím, mert bár a világszerte elterjedt, ősrégi abrakadabra formula ma csakugyan értelmetlen varázsszónak érződik, valójában a betűrend, az ábécé elejének sorolása.
De térjünk a tárgyra! Levélírónk 5. osztályos kisfia valamelyik nap hazaérkezett a tanára által kijavított nyelvtandolgozatával, s abból kiderült, hogy az anyuka bizony nem egy kérdésben másképp döntött volna, mint a tanár. Szarvas város nevét például Szárazd elé helyezte volna a betűrendben, mint ahogy Bercelt is a Bér községnév elé. Hát az a betűt nem az á, az e-t pedig az é előtt kell keresni? – kérdezi levelében.
Elismerem, van logika a levélírónk elgondolásában, mivel az a és az á, valamint az e és az é között nem csupán hosszúságbeli, hanem egyéb hangminőségbeli különbség is van, de a hagyomány alapján nálunk a betűrendbe sorolás szempontjából az a–á és az e–é ugyanúgy azonos értékűnek számít, mint az i és az í vagy az o és az ó stb. Hangsúlyozom: nem valamiféle új szabály ez! Már Ballagi Mórnak 1873-ban megjelent szótárában is ez a besorolás érvényesül – az Ábel vagy az Ádám  név például megelőzi az Antal  nevet –, s azóta is ez a szabály. Erről olvasóink bármilyen mai szótár vagy bármilyen betűrendes névsor fellapozásával meggyőződhetnek.
Más nyelvekben persze ettől eltérő betűrendbe sorolás érvényesül, de ez természetes is, hiszen minden nyelvnek más a betűkészlete. A magyar ábécé ilyen szempontból nemzeti kincsünk, hiszen eltér a világban fellelhető összes más ábécétől.
A megjelölésében azonban nem tér el. Ezért írtam az imént így: ábécé, s írhattam volna rövidebb, de szintén élő formájában így is: abc. A megjelölés ugyanis a latin ábécé betűsorán alapul, s ott az a mellett nincs á, a c mellett nincs cs stb. Ennek a latin ábécének él nálunk egy latin megnevezése is: abecedárium. Mivel ez olyan régi korból származik, amely mindenben misztikumot keresett, nem csoda, hogy az ábécében sorakozó betűkből összeállított bűvös háromszög is bűverőre tett szert, mágikus erőt tulajdonítottak neki.
Ha a valóságban nem is, képletesen ezért van mindmáig valamilyen sejtelmes íze az abrakadabra varázsszónak.