Közkinccsé tétetik

Négymillió látogató, kétezer-nyolcszáz intézmény – a művelődési házak hálózata még mindig jelentős súlyt képvisel. Az oktatási és kulturális tárca programjának 2006-ban sarokpontja volt a közművelődés megerősítése, azzal a céllal, hogy a kistelepülésen élők ne szoruljanak kulturális értelemben is perifériára.
A közművelődés egy mai kistelepülésen a könyvtár – egyben internet-hozzáférési hely – az iskola és néhol a hozzá kapcsolódó alapfokú művészeti oktatási intézmény, valamint a művelődési ház háromszögében alakul. A hangsúly a tömeges rendezvényekről a csoportos foglalkozásokra helyeződött át, ezzel feleslegessé váltak a szocializmusból örökölt hatalmas, rosszul szigetelt művelődési házak. Ugyanakkor kényszerűen átalakult a közművelődésről alkotott elképzelés: míg régebben a művelődési ház programokat szervezett – erre volt a költségvetése –, mostanra csak arra vállalkozik, hogy hátteret biztosítson a lakossági kezdeményezéseknek. Ugyanakkor erre sem állnak rendelkezésre megfelelő források ott, ahol a korszerűtlen épületek fenntartására megy el a  költségvetés.
A Közkincs-program 2007-ben száznyolcvanmillió forintot különített el erre a célra, azonban a pályázatok kiírói elsősorban többfunkciós terek kialakítására szánták az összeget, amelyet majdnem kétszáz kistelepülési intézmény között dobtak szét. Többfunkciós térre példa Zsombón az a kezdeményezés, hogy a könyvtár és a nagyterem között harmonikaajtós megoldással egy olyan helyiséget alakítsanak ki, amely akár a könyvtárhoz, akár a nagyteremhez csatolható, vagy mindkettőtől elválasztható. A Monori Gyula igazgató által beadott pályázatot májusra kell megvalósítani, a terv kétmillió forintos támogatásával jelentősnek számít a Közkincs keretein belül. Ugyanakkor az igazgató tájékoztatása szerint a művelődési ház jelen formájában meg fog szűnni, az önkormányzat inkább az iskolát bővíti, oda igyekszik áttelepíteni a könyvtárat, illetve a jelenleg a művelődési ház nagytermében ebédelő iskolások is ott költik majd el ebédjüket.
A zsombói példa mutatja, hogy a korszerűtlen épületek problémáinak megoldására a Közkincs-program alkalmatlan, az idei pályázatban sem szerepel olyan kiírás, amely az infrastruktúra érdemi kijavítására adna lehetőséget. Efölött borongani csak azért nem lehet nyugodtan, mert a helyi közművelődés feladatköre a helyi kezdeményezések felerősítése volna: a vidéki kulturális kínálat szegényessége sok esetben abból is fakad, hogy nincsen olyan törekvés, amelyet fel lehetne erősíteni.