Olvasott könyvet veszek

Kaptam néhány könyvet én is, melyekbe máig nem tekintettem be. De egy olvasott könyv mégsem ugyanaz, mint a használt ruha. Amit megununk, elnyúzunk, majd valakinek továbbadunk – vagy egyszerűen csak kizsákoljuk a kukába. A könyvek többségét, én legalábbis úgy gondolom, egy életre veszi az ember, hogy aztán polcra tegye a többi mellé.
Amíg van hová. Amikor életem első nagy költözését megértem, a helyhiány miatt rengeteg könyvet osztottam szét ismerőseim között – fájó szívvel. De inkább ajándékok legyenek, mint széttúrt, alulértékelt kupacok egy antikváriumban. Pedig a többségét valószínűleg bevették volna, hiszen a jó könyv (bár relatív, kinek mi a jó) az antikváriumokban ugyanolyan árucikk, mint zálogházakban az ékszer. Akinek van pénze, ott veszi meg, akinek nincs, ott adja el őket. S manapság az utóbbira nagyobb a hajlandóság.
Pláne, ha helybe jönnek érte! Mint az „olvasott könyv" hirdetője, akit végül is felhívtam. A Kecskeméten élő, évek óta az országot járó, negyvenöt éves fiatalember épp kocsiban ült, Nagykőrösön járt. Hogy eredménnyel-e, kellenek-e majd a szerzeményei, az csak a kecskeméti antikváriumában derül ki. Rövid beszélgetésünk alapján úgy tűnt, ez a férfi, aki betűkön, és nem tévémeséken nőtt fel, mindig kellő tapintattal igyekszik árajánlatot tenni. Azt mondta, őt minden érdekli: szak- és szépirodalom, krimik, mese-, úti- és szakácskönyvek, laza bestsellerek, komoly lexikonok vagy régi térképek is. Csak a szerelmes ponyvaregények nem! Mert ami ellen az ő ízlése tiltakozik, másnak se tudná jó szívvel ajánlani. Ha bekopogtat valahová, először is leül beszélgetni a háziakkal, akik többnyire megkínálják kávéval. Amikor előkerülnek az eladandó könyvek, nem híve az alkudozásnak. Amint a tétovaságot, a lemondás szomorúságát érzékeli, inkább visszalép. Mert úgy tapasztalta, hogy azok a könyvek, amelyektől fájó szívvel, keserű szájízzel válnak meg – talán babonás, talán rossz üzletember? –, nála porosodnak tovább.
Egyszer Putnokig autózott egy régi mezőgazdasági szakkönyvért. Több ezer forintot fizetett érte. Mindenki boldog volt. Aki gazdálkodó szüleitől megörökölte, azért, mert semmi hasznát nem vette, a boltban viszont egy gyűjtő rögtön lecsapott rá. Ami ritkaság – mert bizony fogyatkoznak a vevők. Pesten, ahol született és lakott sokáig, talán jobb a helyzet. De bizony ott sincs olyan magánkönyvtár, amivel odacsábíthatnák. Tíz éve már döntött – amikor annyira élvezhetetlen lett számára a főváros, mint azok a bizonyos szerelmes füzetecskék.